Elment a költő
Elment a költő....
2013 nyári nap-éj egyenlőségének idején súlyos betegség után, 79 éves korában eltávozott az élők sorából Gubi József, magyarkanizsai költő és főúr, főpincér, szakmájának magas szintű képviselője. Temetésére 2013 június 21-én, egy nappal halála után került sor Magyarkanizsa városi temetőjében, ahol a nagy hőség ellenére megjelentek hozzátartozói és rokonai, az iskolai énekkar tagjai, és sok más híve.
Azt mondják, utolsó óráiban betűket rajzolt szerettei tenyerébe. Torka cserbenhagyta, elzáródott. Egy embert, aki szeretett és tudott beszélni, legalább négy nyelven. Az anyanyelvén magyarul, és az országok nyelvén, ahol valamikor élt, románul, szerbül és németül.
Mai napig őrzöm egy könyvét, Szerb Antal: A világirodalom történe címűt, amit valamikor évtizedekkel ezelőtt, kanizsai diák-koromban kölcsönöztem könyvtárából. Végül, sokkal később már ajándékba kaptam tőle.
Kettőnk titkos együtműködése volt, hogy tervezett és sajnos soha meg nem jelent verseskötetéhez néhány éve rajzokat készítettem. Ez már valószínűleg csak tervbe vett projektum marad. Ezért néhány rajzomat szeretném itt verseivel együtt bemutatni.
Nyugodjon békében.
Gubi József
Emlékezés
Haló, fiuk és lányok,
Ti régi barátok
A múltba integetek
Felétek.
Mily kemény volt
Akkor az élet
Ma versírásra gerjedve
Egyszerre jut eszembe
Az éhség és jóllakottság
Remény és jóság
Lakománk a zsebünkbe fért
Ez volt fél szelet kenyér.
A Tisza-parti eperfákon
Megjött a kedvünk
A vacsorához
Ifjaknak öröm volt az élet
Jókedv friss erő
Amit ma sem
Kezdet ki az idő
Szegényes vacsoránkat
Majszoltuk,
De közben
József Attilát
És Adyt olvastuk
Jó volt veletek játszani,
S most szívemből
Nosztalgiázni
Ma már semmi sem a régi,
De mindenki
A jobbat reméli
Nos régi barátok
Poharam emelem rátok.
Örömöm és gyönyöröm
A tiétek is
Hát akkor igyunk is
Gubi Józse
Te vagy a szerelem
Te vagy a szerelem
Éltető életem
Te vagy a megszentelt kenyerem
És a napfényes létem
Te vagy az Ég , a Föld, a Tűz.
Te vagy a tiszta érzelem
Te vagy ami szép,
Te vagy a csillagfény
Te vagy az ég kékje
És a napsugár melege
Te vagy a szép gondolat
És a hozzád fűző hódolat
Nekem Te vagy a csodakút
A gyógyforrás és átváltozás
Te vagy az otthon, a hajlék, a szállás
A hazatalálás
Te vagy a vágyaim vágya
És a lelkemnek vára
Te vagy a gyönyör a dallamban
És csengés a harangban
Midig hozzád vágyom,
Te vagy a szent álmom,
Te vagy Isten jutalma,
Tündéri világom és virágom
Akire örökké vágyom
Gubi józsef
Száll az ének
Tünékeny a lélek,
De vissza hozza
Az ének
Dal és zene
Életünk eleme
A tücsök is nótázik
Mikor a kert virágzik
A kertész is énekel,
Hogy virága szebb legyen
Dal szól a dalról
Hogy lelkünkben
Fészket rakjon
Szívünk
Ha dalra fakad
Öröm nélkül
Nem marad
Az énekkarban
Minden dalban
Lehull rólunk
A magányunk
Az éneklők szíve
Dallal tele
A hallgatók
Szíve is
Megtelik vele
Gubi József
Azúrpart...
Azúrpart
Álomtengerem
A távolból
Rád emlékezem
A strandolókra
A sokszínű tömegre
A homokban Sütkérezők
Ajándékul kapják
A napfényt
És a szép időt
Sokan fürödnek még
Hogy élvezzék
A nyár végét
Az volt a vágyunk
Hogy azúrpartján
Sétáljunk
A csodás Nizza
Úszott az esti fényben
A párok,teraszon
Simultak egymáshoz
Fuvola gitár, hárfa
Hívta őket táncra
Sirályként
Szállt a szerelem
A tenger felet
Két szemed színét
Láttam a víz tükrén
Most a mélyben
Örök múltunk
Szendereg
De bármikor
Feljöhet
Mintha
A teljesség
Lelkünknek
Bókolt volna
A hűs pálmák között
Öltözködött
Szívünkbe a boldogság.
Gubi József
Velence
Velencét meglátni
És megszeretni
És nem feledni
Mint a mesében
Alkony tüzében
A tengerben
Áll Velence
Gyönyörűség
Gyöngyszemei
Tűnnek fel,
Csodás templomok
Remek szobrok
Ősi paloták
A lelkem mélyére eljut
Az ámulás
Teraszon ülünk
Mellettünk
Élő zene szól
Velünk szemben
A Dózsepalota
Fent és lent
Galambok áradata
Csodás hangulatával
A Szent-Márk-tér
A legszebb élmény
Megyünk gondolázni
A Grand Canale-ba
Enyhe hullámzásban
Gitár kísérettel
Halk énekkel.
Hova nézzünk
Hogy ne feledjünk
A palotákra vagy
A sóhajok hídjára
Mi csak ölelkezünk
A gondolába
Gubi József:
A Tisza virágzása
E vidám emlékem
Verset ír nekem
Forró volt
A nyár,
A bárány felhők
Hűs árnyékban
Sétáltak
Puha lábakon
Megjött az alkony
Kipattant
Az isteni szikra
Felszállt
A folyó medréből
Tisza virágok hada
A bíbor napkorong
Úszott a folyón
És nevetett
A vízi tündérekre
Törékeny Szárnyaik
Selymes susogása
Muzsikált, mint a hárfa
Nászágyuk a folyó,
Életük gyorsan múló,
Törékeny testüket
Visszaadják a víznek
Ami éltette őket.
Gubi József
Szeretnék lenni...
Szeretnék tenni
Valami lenni
Szeretném szívem
Forrásként kiönteni
Szeretnék mutatni
Hogy érezve lássák
Önszíveik
Szeretnék
Névtelen Költő lenni
Írni sok-sok
Szép verset
Hogy vidám dalokban
Éljek Sokáig
Mint húrban a dallam
Gubi József
Karácsony...
Szeretni születtünk
Most a kis Jézust
Ünnepeljük
Gyúljon ki égi
És minden földi
Fény
És szívünkben remény
Zengjen a templomi
Ének
Zúgjon a harang
Ha hullna ránk
A várva várt hó
Kristályos-csillogó
Szánon jönne
Hozzánk
A Télapó
Gubi József
Emlék és képzelet
Időből tájból
Kiemelt hangulat
Közel hozza
Közel hozza
Mosolygós arcodat
A szív meg a kéz
Ebben nem vesz részt
Magamon túl
Kísér a múlt
Tegnap és holnap között
Nyújtóznak
Ölelkeznek
Forró testű képzeletek
A virágszirom
Adja illatod
Édenkertet őriz
Tenyered
Homlokod
Fényt hordoz
Már fodrozódik
A hajnal
Az éj még titkot
Takar
Hosszú útról
Jönnek
Az emlékek
Közelebb lépegetek
Önmagamhoz
Érzékelés
Valóság
Létezés..
Vonz ez a szépség
Maradsz-e emléknek
Vagy képzeletnek...
De így érzem
Közelséged
Gubi József
Tavasz
Az én világom
Elfér egy szál virágon
Mire megjön a tavasz
Felnő szívem a kamasz
Imbolyogva
Mámort hozva
Megjött a tavasz
A Tisza mentén
Dalt és zenét
Hoz felém
A lágy esti szél
Mért van az hogy
Új Tavasszal
Hevesebben
Dobban a szív
Mért van az, hogy
Szívem Téged
Éjjel-nappal vissza hív
Gubi József
Nyár
Dús akácok
Illata száll
Aranyszőke búzát
Érlel a nyár
A mezők illatát is
Hozza magával
A karcsú Libegő
Hajnal