Egy hét Párizsban

Az oslói repülőtér szervezetsége megnyugtatólag hatott rám.Funkcionalitás, átláthatóság, kényelem.Az autót viszonylag egyszerű volt parkolni, és tudtam, visszaérkeztünkkor egy hét múlva rendben el
tudunk majd indulni vele.Fapados gépünk a megszokott skandináv táj, a tenger, majd arany-zöld picardiai mezők fölött suhant.

Franciaországban a repülőtér egy kisvárosnál kapott helyet, Compienge magasságában, jó egy órás autóbusz útra a körgyűrűtől. Port Maillot-nál értük el a francia fővárost. Jó volt újra megérkezni. Mintegy
tíz év telt elutolsó látogatásom óta. A kongersszusi központ mellett elhaladva találtunk egy metró megállót,
ahol tizes tömböket és heti túristajegyet vásároltunk.Éljen a szabadság és a pihenés! A Metro Rome megállójában Felfedeztem néhány Fellini-vel foglalkozó óriásplakátot, rögtön kiderült miért is nevezik ezt az állomást Rómának. Nyilván elnevezhetnék a víilághírű olasz filmrendező után is,csak valamiért vonakodnak ezt tenni.Természetesen tudom, hogy a közelben Rómáról elnevezett utca is található, csakhogy nekünk az ellenkező irányba kellett haladnunk. A Rue des Battignoles-en a 17. kerületi önkormányzat előtt mentünk el. Hétvége volt, amikor megérkeztünk. A vidéki termelők sátrak alatt árulták a sonkát és sajtot. Kóstolgatás helyett igyekeztünk a szállásunkat elfoglalni. A kis üzletek, sétáló emberek ízelítőt adtak a város hangulatából. Lakásunkat könnyen megtaláltuk, házigazdánk kedvesen fogadott bennünket, jól elbeszélgettünk. Tipikus párizsi bérházba kerültünk, az udvari lépcsőházban kaptattunk fel kopott falécsőn a negyedik emeletre. A tetőtérből kialakított lakás néhány formatervezett lámpával,üvegajtóval zárt fürdőszobával, IKEA bútorral és étkészlettel volt felszerelve.A toilet polcain csak útikönyveket találtunk, Bahamáktól Kazaksztánig. A dekorációhoz tartozott egy hagyományos technikával, és szemmel látható aránytalansággal megfestett nagyméretű olajfestmény is.Tudom, hogy a proporciók karikírozása egyes kortárs festőművészek repertoárjába tartozik, de gyanítom, itt nem pont ezzel szembesültünk. Lementünk élelmiszert vásárolni, és nagyon élveztük, hogy tipikus párizsi pékségben vásárolhattuk a bagette-t. A marokkóinak gyanított önkiszolgáló felszereltségét nem találtuk kifejezetten jónak, úgyhogy visszafelé jövet még egy élelmiszerboltba betértünk. Szimpatikus fiatal, többek között szinesbőrű embereket találtunk a kassza mögött, híven a metropolis lakossági összetételéhez. Feltűnt, hogy itt az emberek a megszokott svédországi kedvesség helyett kicsit rámenősebben érvényesítik érdekeiket.
Másnap a Cité-ig metróztunk. A Notre Dame székesegyházat kívántuk megtekinteni, de a Saint Chapelle előtt elhaladva akaratlanul is beálltunk a várakozó turisták közé. Ezt később majdnem megbánntuk, mivel az udvarban hosszan kígyózó sor tárult a szemünk elé. A várakozás mégis megérte. A színes üvegablakok, a színes tér fényei bőven kárpótoltak bennünket a másfél órás sorbanállásért. Csodálatos élmény volt. A padló mintáit követni legalább olyan izgalmas volt, mint a festett dombrorműveket, vagy az üvegablakok színhatásait követni. Hosszasan időztünk, sok fényképet készítettünk, bámészkodtunk.
Érdemes volt az ábrázolások, de a tárgyak pl. egy kilincs mívességét is megfigyelni. Az ember megpróbálta megbecsülni az alkotás folyamatának hosszát. A további idő kötetlen városnézéssel telt. A Cité végén találtunk egy turistahajót. Nem igazi Bateau Mouche, csak hasonló. A Szajnán tett egy kört velün a szigetek körül. Az összes híd alatt elhajóztunk. Jó alap egy globális városkép kialakításához. Megtekintettük az épületeket, a parton látható szobrokat. Rengeteget fényképeztünk, örültünk a szép időnek. A hajó fedélzete tele volt hozzánk hasonló, kíváncsi túristával. Idegenvezetőnk egy francia fiatalember volt. Folyamatosan tájékoztatott bennünket angol és francia nyelven. Kikötés után a hajóról látott fás játszótereket céloztuk meg. Délutánunk kellemesen telt el. Lakásunkhoz visszatérvén betértünk egy kínai étterembe, ahol pálcikával próbáltuk vacsoránkat elfogyasztani, több-kevesebb sikerrel. A következő napon sokáig aludtunk. Az előző nap útvonalán kezdtük a városnézést. Irány a jubiláló Notre-Dame székesegyház Párizs közepén!