1990. A kínai fametszet technológiája

2008.08.16A KÍNAI FAMETSZET TECHNOLÓGIÁJAWang Hui Qin demonstrációja Belgrádban A belgrádi Nyitott grafikai műhelyt (Otvoreni grafički atelje) 1982/1983-ban alapította egy tucatnyi grafikusművész és a Népi Múzeum grafikai osztálya (grafički kabinet Narodnog muzeja). Évente 9 meghívott művész (külföldi és hazai) tart nyilvános bemutatót egy-egy grafikai eljárásból, a következő évben pedig csoportos kiállításon mutatják be grafikáikat.Az idén (1990) február 20-tól 28-ig került megrendezésre a VIII. Nyitott grafikai műhely. Sorrendben az utolsó bemutatót Wang Hui Qin fiatal ljubljanai grafikus és festő tartotta. A kínai fametszet készítését demonstrálta. Mint az várható is volt, óriási érdeklődés támadt. A múzeum közepes nagyságú terme kicsinek bizonyult erre az estére. A későn érkezettek, különösen a középiskolás diákok már csak nagyon keveset láthattak, haza is vezényelték őket.Az est kezdetén megtudtuk, hogy Wang Hui Qin 1955-ben született Nantong helységben, Kína legfejlettebb részén, a gazdag festői tradíciójáról ismert Shanghai közelében. Miután Nantongban befejezte középiskoláját, még négy évig ugyanebben a középiskolában a képzőművészeti oktatás keretein belül az írást oktatta. 1977-ben a kulturális forradalom után újra megnyitották a képzőművészeti akadémiákat Kínában. Wang Hui Qin jelentkezett, hogy bepótolja az elveszett éveket. A diploma után, amelyet Nanjingben a pedagógiai akadémia képzőművészeti egyetemének festészeti tanszékén szerzett, másfél évig újra Nantongban művészetelméletet és kalligráfiát tanított. Közben részt vett a fiatal művészek mozgalmában a szabad képzőművészeti kifejezésért. 1983-ban Ljubljanába költözött és folytatta tanulmányait a ljubljanai Akadémián, ahol 1986-ban fejezte be a grafikai mesteriskolát.Az elmúlt nyáron Wang Hui Qin a smederevói grafikai művésztelep vendége volt, ott fedezte fel egyik filmrendezőnk, (aki szenvedélyes grafikarajongó), a belgrádi Népi Múzeum rendezvénye számára.Röviden ismertette a technika történetét a közönséggel. A kínaiak a fatáblás nyomtatást i.sz. 600 körül találták fel. A kínai fametszet aranykora a XVI-XVI. Század: ekkor a színes fametszet már nemcsak illusztrációként, hanem önálló képként, vagy albumként, festészeti tankönyvként igen népszerű. A fametszet Kínából került át Japánba, s valószínűleg Európába is. Régen a festőknek katonai rangjuk volt Kínában -mondta Janko Čuličić filmrendező.Két oszlop között kifügesztve lógtak a művésznő már elkészült fametszetei. Mintegy 7-8 lírai kép. Néhány modern, és néhány a tradicionális kínai festészet szellemében. Hui Qin az utóbbiak közül választott. Alkotása tájat ábrázolt. Az előtte lévő asztalról sorra felemelte, bemutatta szerszámait, anyagait. Néhány széles "flah" ecsetet, amivel a papírt egyengeti, a bambusszal bevont tampont, amit a nyomtatáshoz használnak, valahogy hasonló módon, mint mi a kanalat, kis linómetszetek nyomtatásához. Megmutatta a két falemezt, amelyekből lapdúcait készítette (a fát rostjainak menetében vágták). Ezekről a lemezekről nyomtatta grafikáját. A széles kínai papírt, mint valami nagy lepedőt a közönség elé lebbentette, kissé meg is gyűrte, hogy érzékeltesse anyagának rugalmasságát. A papír vékony, kisimul, és amint megfelelően átnedvesítik, itatós lesz. Kínai papírt Olaszországban is lehet vásárolni. A legfontosabb anyag a tus, amit vízzel hígítanak, attól függően, milyen tónust akarunk. Tiszta víz kell még, és egy kisebb ecset a részleteknek. A kínai grafika elmaradhatatlan tartozéka a pecsét. Minden művésznek saját pecsétje van, ami tartalmazza a művész nevét, az évszámot és egy szimbólumot. A pecsét kőből készül, piros színű zsírt használnak a pecsételéshez. A piros színt a nemesség jelének tartják, és egy-egy ilyen pecsételt jel nagy élénkséget kölcsönöz a nyomtatott felületnek.A nyomtatás a következőképpen zajlott le. A kisebb lemez nedvesítésével kezdte, a felhígított tust széles és kis ecsettel a dúc kimagasló részeire vitte, majd kézzel papírra nyomtatta. Dombszerű szürke folt jelent meg a papíron, ezt a közönség tapssal honorálta. Újra lassú kézi dúcfestés következett a másik körtefa lemezen. Ebben a fázisban a közönség türelmetlenkedett, ezzel is jelezve, mennyire szokatlan számára ez a szukceszzív, nem európai eljárás. Azt még kevésbé értette, hogyan biztosítható ezzel az eljárással a nyomatok azonossága, ami az európai sokszorosító grafikánál a szakmai jártasság kritériuma. Hui Qin válaszából egyértelműen kiderült, hogy ezt egyáltalán nem tartja fontosnak. A művész minden nyomata más és más, nevezhetjük azokat nyugodtan monotípiának is. Miután egy széles ecsettel nyomatát másodszor is "lehúzta", és grafikáján megjelentek az idealizált táj részletei, kitörő taps fogadta. Közben a televíziós videokamerák gondosan rögzítették az eljárást. Csikós Tibor írása, megjelent az Új Symposion 1990/4 számában, Forum kiadó nyomdája, Újvidék

Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Sed ut perspiciatis unde omnis iste natus error sit voluptatem accusantium doloremque laudantium totam rem aperiam eaque ipsa quae ab illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo nemo enim ipsam voluptatem quia voluptas sit aspernatur aut odit aut fugit sed quia consequuntur magni dolores eos qui ratione voluptatem sequi nesciunt neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet consectetur.