1988 A franciaországi La Voix de l-Aisne tudósítása a második művészeti szalonról Quiersy-Sur-Oise-ban

1988 A franciaországi La Voix de l-Aisne tudósítása a második művészeti szalonról Quiersy-Sur-Oise-ban

2008.01.091988 QUIERZY- SUR - OISEDeuixiéme Salon des artsTalents á affirmer, trés fort

"Plus violentes sont les gravures du jeune Yougoslave d'expression hongroise, Tibor Csikos, installé á Paris oú il travaille á l'atelier 17. Les suports nouveaux lui permettent de donner des couleurs et des nuances extraordinaires á ses gravures en taille douce, qui semblent autant d'explosions.

1988- QUIERZY- SUR - OISE
Második művészeti szalon
Elismerésre váró, nagyon erős tehetségek
"Jóval erőszakosabbak a fiatal magyarul ajkú Jugoszláv, Csikós Tibor grafikái, aki Párizsban telepedett le, ahol az "Atelier 17"-ben dolgozik. Az új technikák lehetővé teszik, hogy rendkívüli színeket és árnyalatokat használjon a robbanásokkal telinek tűnő mélynyomással készült nyomatain.

(Csikós Tibor fordítása)

1989 Tari István ismertetője az újvidéki Képes Ifjúságban

Bemutatjuk Csikós Tibor alkotásait

Csikós Tibor az egyik legtehetségesebb és legelmélyültebb képzőművészünk. Minden érdekli őt, ami a látás nyelvével, annak lehetőségeivel kapcsolatos. Számára az igazságok vizuálisan fogalmazódnak meg. Bámulatos érzékenysége óvta őt meg a vidéki avantgárd önfertőzéses világától,melynek sok fiatal képzőművészünk esett már áldozatul.Csikós Tibor 1957 született Martonoson.Az újvidéki iparművészeti középiskola elvégzése utána budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. Tagja volt az INDIGÓ elnevezésű művészeti csoportnak, melyet Erdély Miklós vezetett. A közelmúltban párizsi tanulmányúton volt, többek között a világhírű S.W. Hayter grafikai műhelyében is dolgozott. Temerinben, Kanizsán, Pécsett, Szezsanában, Párizsban és Szabadkán volt önálló tárlata.

I

1989 Dudás Károly. A madár árnyéka

2008.01.111989 Dudás Károly. A madár árnyéka(Csikós Tibor képei alá) Csikós Tibor bohócfiguráit öt-hat évvel ezelőtt láttam először: megkapott a kockásruhások groteszk elevensége. Aztán személyesen is találkoztam a bohócokkal: a zentai Szollár Imre bácsi műhelyében. Valahogy mások voltak, mint a rajzokon: talán kevésbé groteszkek, kevésbé deformáltak. "A bohóctémát jóval előbb felfedeztem, mint magukat a "valódi bohócokat" mondja ezzel kapcsolatban a művész." A körülmények alakulása kényszerített rá, hogy bohócfigurákat kezdjek el festeni: groteszk emberkéket, akik kifordultak önmagukból. Mint ahogy a mögöttük munkáló élmények szülték a motorosokat ábrázoló tusrajzaimat is: a külsőségekhez, a porhintéshez, az attraktív dolgokhoz való viszonyomat próbáltam velük kifejezni." A 7 NAP kisgalériájában látható húsz-egynéhány alkotás az utóbbi két év terméséből való. Akvarellek, grafikák. Legszerencsésebben talán lírai absztrakcióknak nevezhetnénk őket. Fejek, fejvariációk, tengeröblök, katedrális, ablakon beszűrődő, vagy ablakból kiszűrődő éjszakai fény, kanizsai motívum - illetve mindezek deformált lenyomata. Mert Csikós Tibort, ha például madarat rajzol, nem maga a madár érdekli elsősorban, hanem annak a deformált árnyéka. A körülmények és a közegek közrejátszása folytán megszakadt, megtört forma, amelynek már alig van valami direkt köze a madárhoz. "Elkezdek rajzolni egy fejet", mondja, "elkezdem deformálni, végül a fej már el is tűnik csak a kitöltött tér marad. Párizsban ezzel foglalkoztam legtöbbet: a tér látásával a festészetben, a grafikában."Csikós Tibor kétszer nyolc hónapot töltött Párizsban: ez a kétszer nyolc hónap alaposan megváltoztatta látásmódját. A világhírű S. W. Hayter grafikai műhelyében dolgozott, ahol annak idején Picasso, Chagall is megfordult. Korszerű, szabadon csapongó látásmódot sajátított el, ami teljesen szokatlan a grafikusok meglehetősen konzervatív, szabályos világában. Igazi felfrissülést hoztak ezek a hónapok a budapesti képzőművészeti főiskolán eltöltött borzasztó szabályos évek után. Számára ez a műhely jelentette igazán Párizst: a fény, a művészet és a szabadság városát. Rengeteg hatás érte a művészetek fővárosában: a legnagyobb próbatétel éppen ez volt, megtalálni a saját stílust, a saját világot. Egyelőre még csak keresi ezt az autonóm saját világot, de az odavezető útra már minden kétséget kizárólag rátalált. Ezek az akvarellek, grafikák itt akár útjelző tábláknak is felfoghatók.Az általános iskola rajzcsoportjában készített első tusrajzoktól idáig nagy utat tett meg Csikós Tibor. De ha jobban belegondol, ezek a hajszálvonalak már akkor ott kacskaringóztak tűzoltóinak alakján, apácafigurája ruharedőiben. A gyermekkor világából idementette őket ezekre a sajátos hangulatú akvarellekre, ezekre a megszakadt, megtört formákból összeállő grafikákra.Fogadjuk őket szeretettel, s köszöntsük a fiatal művészt, akit éppen ezekben a napokban vettek fel a Vajdasági Képzőművészek Egyesületébe. Dudás KárolyElhangzott a 7 NAP kisgalériájában megrendezett tárlat megnyitóján.

1989, Náray Éva cikke az újvidéki Magyar Szóban

2008.01.30

1989, Náray Éva cikke az újvidéki Magyar Szóban

A Vajdasági Képzőművészek Egyesülete új tagjainak kiállítása, Újvidék

"Kevés, nagyon kevés, a tizenháromból mindössze három alkotó, Szabó Erika, Csikós Tibor és Milan Matavulj az, akikre véleményünk szerint, az itt látottak alapján, oda kell figyelnünk, akiknek fejlődését érdemesnek látszik követni."

1989. I. Alexandra: Párizsba, egy új grafikai technika után

2008.02.241989 Aleksandra I. : U PARIZ, PO NOVU GRAFIČKU TEHNIKU NA TRAGU VELIKIH Radove mladog slikara i grafičara iz Kanjiľe, Tibora Čikoąa, Subotičani su mogli upoznati samo na kolektivnim izloľbama u Subotici. Samostalne je imao u Kanjiľi,Seľani i Parizu. Za ovu poslednju objaąnjenje daje Čikoą: - Javio sam se na konkurs Pokrajinskog zavoda za medjunarodnu naučnu, kulturnu i tehničku saradnju i oni su mi omogućili da provedem osam meseci u Parizu i učim tehniku grafike. - U Budimpeąti ste zavrąili1981.godine slikarstvo na Visokoj ąkoli za likovnu umetnost, a u Parizu ste bili u grafičkim ateljeima? - Crteľ mi odgovara, i zbog toga sam reąio da ga savladam. A osećam se i kompetentnijim kao stvaralac ako poznajem i grafičke tehnike. - Opiąite nam malo Vaą boravak i rad u Parizu.- U Francuskoj postoji posebna organizacija koja se brine o stipendistima. Kada sam stigao, dobio sam stan sa ateljeom, ąto mi je omogućilo da nastavim sa slikanjem., a odlazio sam i u Grafički atelje na Monparnasukoji je drľala učenica čuvenog grafičara Stenlija Vilijema Hajtera. To je odlično opremljen atelje u kome je jedino ograničenje u radu izbor tehnike. Ovde sam počeo da radim tehniku koja mi posebno odgovara, a u Jugoslaviji joą nisam video da je neko koristi. Ova tehnika dozvoljava elemente kolaľa, ąto je za mene bilo posebno interesantno, jer sam kolaľ već koristio u slikarstvu. Prilikom tog prvog boravka imao sam tri kollektivne izloľbe i jednu samostalnu, sa desetak grafika i isto toliko slika i crteľa.- Sudeći pro broju iľloľenih dela, mnogo ste uradili za tih osam meseci?- Da, u to vreme sam radio veoma mnogo, jer sam ľeleo i ąto viąe da naučim. Sve vreme sam provodio u ateljeima. Pariz nisam ni stigao da vidim.- Da li je to bio razlog ąto ste se ponovo uputili u Pariz?- Naravno, ne. Krajem prvog boravka, sredinom proąle godine, preąao sam u atelje Stenlija Vilijama Hajtera, i tu sam se sreo sa modernom tehnikom, koja me toliko zaokupila, da sam ovogputa u"sopstvenom aranľmanu", opet otiąao u Pariz na osam meseci i vratio se ovog jula.- O kojoj tehnici je reč?- To je tehnika mekog laka, a koristi se tek 30-tak godina. Ona kombinuje ravnu i duboku ątampu i omogućava da se boja nanosi na jednu ploču, dok se ranije svaka boja nanosila na posebnu ploču. Inače to je čuveni "Atelje 17" u kome su radili nadrealisti Miro, ?agal, Maks Ernst. U ateljeu je radila internacionalna ekipa, u kojoj je bilo mnogo stipendista iz Japana i Latinske Amerike. Ovde se radilo veoma temeljno i ozbiljno i sa mnogo poątovanja prema tuđoj ličnosti i radu. Sam Hajter, koji je u to vreme već bio prilično bolestan, umro je u maju, dolazio je dva puta nedeljno u atelje, i njegova teorijska nastava bila je za mene veoma dragocena. Mislim da me je naučio da stvari posmatram i vidim drugčije. Ulazio je u problematiku boja, likovnih elemenata i prostora.. utisci sa tih razgovora ją su veoma snaľni u meni.- U Parizu ste, sa prekidima, proveli oko godinu ipo. Koja je Vaąa slika tog grada?- Pariz je sigurno evropski centar slikarstva, u njemu stvara veoma mnogo umetnika iz celog sveta, to je sredina koja stimuliąe, ali time, sigurno nisam rekao niąta novo. U njemu je mnoątvo izloľba. Mogućnost da vidim dela velikih slikara, mnogo mi je značila. Ipak, postoji i onaj turistički Pariz koji se pogleda za sedam dana, ali on ima i svoju drugu stranu.A.I.

Subotičke Novine

1989. I. Alexandra: Párizsba, egy új grafikai technika után
A NAGYOK NYOMÁN...
Csikós Tibor fiatal magyarkanizsai festő és grafikus munkáit a szabadkaiak csak a kollektív kiállításokon tudták eddig megismerni Szabadkán. Egyéni volt neki Magyarkanizsán, Seľanában és Párizsban. Ez utóbbira magyarázatot tud adni Csikós Tibor:
- Jelentkeztem a tartományi Nemzetközi Tudományos, Kulturális és Műszaki Együttműködési Intézet pályázatára, és így lehetővé tették számomra, hogy nyolc hónapot Párizsban tölthessek, és grafikai technikákat tanuljak.
- Budapesten 1981-ben végzett festészeten, a Képzőművészeti Egyetemen, amikor Párizsba került, akkor pedig grafikai stúdiókban tanult?
- A rajz nekem fekszik, ezért úgy döntöttem, hogy megtanulom a grafikai technikákat. Úgy érzem, sokkal illetékesebb művész vagyok, ha ismerem a grafikai technikákat.
- Meséljen egy kicsit az Ön tartózkodásáról és a munkájáról Párizsban.
- Franciaországban van egy külön szervezet, amely az ösztöndíjasokkal törődik. Amikor megérkeztem, kaptam egy műteremlakást, ami lehetővé tette számomra, hogy továbbra is festészettel foglalkozzam. Jártam egy grafikai stúdióba is a Montparnass-ra, ahol a híres grafikusművész, Stanley William Hayter tanítványa tanított. Jól felszerelt stúdiója volt, amelynek az egyetlen korlátja a munkában a technika kiválasztása volt. Itt kezdtem foglalkozni egy technikával, amely nekem különösen megfelel, és Jugoszláviában még nem láttam, hogy van ilyen. Ez a technika lehetővé teszi, a kollázs elemek használatát, ami számomra különösen érdekes volt, mert én egyidejűleg használtam a kollázst a festészetben. Az első tartózkodásom idején résztvettem három csoportos kiállításon és bemutatkoztam egy szólóval, amelyen kiállítottam egy tucat nyomatot, és ugyanannyi festményt és rajzokat.
- A kiállított művek számából ítélve, úgy tűnik, mintha sokat dolgozott volna az említett nyolc hónapban?
- Igen, abban az időben nagyon sokat dolgoztam, mivel szerettem volna minnél többet megtanulni. Minden időt a stúdióban töltöttem. Párizst nem is érkeztem megnézni.
- Ez az oka annak, hogy visszament Párizsba?
- Természetesen nem. Az első tartózkodásom végén, a tavalyi év közepén, átmentem Stanley William Hayter műtermébe, és ott találkoztam a modern technológiával, ami annyira vonzott, hogy ezúttal a saját költségemen ismét elmentem Párizsba, nyolc hónapra és most júliusban tértem vissza.
- Mely technikáról van szó?
- Ez a lágyalap technikája, és csak 30-egynéhány éve ismert. Egyesíti a magasnyomást és a mélynyomást, ezzel elérve, hogy a színes nyomtatáshoz egy lemezt alkalmaznak, míg korábban minden színhez külön dúcot kellett készíteni. Egyébként ez a híres "Atelier 17", amelyben a szürrealisták is dolgoztak, pl. Miro, Chagall, Max Ernst. Ebben a műhelyben ezúttal egy nemzetközi csapat dolgozott, ahol sokan voltak Japánból és Dél-Amerikából is. Itt nagyon alaposan és komolyan dolgoztak és a sok tekintettel voltak egymás személyiségére és munkájára. Maga Hayter mester, aki ebben az időben már nagyon beteg volt, most halt meg májusban, hetente kétszer jött a stúdióba, és ez az elméleti oktatást számomra nagyon fontos volt. Azt hiszem, azt tanította nekem, hogyan tudom másként nézni és látni a dolgokat. Foglalkozott a színek problémájával, a vizuális elemekkel és a térrel... mély benyomást keltettek bennem ezek a beszélgetések, hatásuk nagyon erős még most is.
- Párizsban volt, megszakításokkal, körülbelül másfél évig. Mi a város képe az Ön számára?
- Párizsban van minden bizonnyal az európai művészet központja, benne nagyon sok művész dolgozik a világ minden tájáról, ez olyan környezet, amely serkenti az alkotást, de ezzel nyilván egyáltalán nem mondtam semmi újat. Van ott rengeteg kiállítás. A lehetőség, hogy nagy festők munkáit láthattam, nekem nagyon sokat jelentett. Azonban ott van a turista Párizs is, amit meg lehet nézni hét nap alatt, de ennek van egy másik oldala is.
A. I.
Szabadkai Újság (Csikós Tibor fordítása)

 1989. 02. 7 NAP Gajdos Tibor beszámolója

1989. 02. 7 NAP Gajdos Tibor beszámolója

2008.02.25A Képzőművészeti Találkozó nagy vállalkozása

1989. 02. Gajdos Tibor:

Kiemelkedő, komoly művész színvonal

Jugoszláv grafikai művésztelepek és műhelyek, 1980-1988

"Úgy látom, hogy a jó munkák nagy tömegéből is kiemelkedik... és Csikós Tibor Cím nélkül regisztrált légiesen elvont akvatintája, továbbá..."

1990 Magyar Szó, idézet Gyermán Tibor cikkéből

2008.02.26Gyermán Tibor: Mérföldkő, Köztársaság napi kiállítás

"Csikós Tibor ofszetportréja nem csupán absztrakt kompozíció, mert a mondanivaló mélységét is fellelhetjük

1990, Gajdos Tibor írása a szabadkai Üzenetben

2008.02.28

Csikós Tibor grafikai kiállításáról a szabadkai Városi Könyvtár kiállítótermében

1990 Gajdos Tibor írása a szabadkai Üzenetben Február 9-től a szélesedő kulturális tevékenységet kifejtő Városi Könyvtár kiállítóterme Csikós Tibor festőt és grafikusművészt látta vendégül. A Budapesten diplomált alkotó két párizsi tanulmányútján csiszolta technikáját. Ennek eredményét a kamaraterem falaira függesztett alkotásaival igyekezett megfelelő módon bizonyítani. A látható munkák zöméta fej-variációk (Tet variations) és a Két fej-(Deux tetes)változatok alkotják. A színes grafikai munkák természetesen eltávolodtak elnevezésüktől, illetve azok konkrét formájától, inkább ürügyül szolgálnak a vonalak és színek harmonikus, poétikus vonásokat is felmutató komponálásához. Csak két, valamivel nagyobb alkotás, a tollakat és a leveleket sejtető képek jelzik a meghatározhatóbb témakört valóban kiforrott szinten. Az anyagot néhány, ecsettel felvázolt akvarell egészíti ki. Csikós Tibor ezúttal is kifinomult ízlésű, halk szavú grafikusművészként mutatkozott be a közönségnek.

Üzenet, Szabadka, 1990. március. XX. évfolyam, 3. szám

1990.02.13. Krausz Magdolna cikke

1990.02.13. Krausz Magdolna cikke

2008.02.29

1990.02.13.

K.M. Egy szabadkai grafikus, aki nem az

Csikós Tibor bemutatkozása a Városi Könyvtárban Csikós Tibor fiatal festő-grafikus és pedagógus érdekes színfoltja városunk képzőművészeti életének, csakúgy, mint a Párizsban készült grafikái, melyeket néhány akvarellje és rajza társaságában a Városi Könyvtár galériájában tekinthetnek meg az érdeklődők.Egyenlőre a párizsi iskola hatását gyúrom-alakítom a munkámban - kezdi vallomását második szabadkai önálló kiállítása megnyitója alakalmából. - Elsősorban festőnek érzem magam, annak is készültem gyermekkorom óta: kanizsai gyermekéveim során Dobó Tihamér munkáit csodáltam. A középiskolában alkalmazott grafikát tanultam újvidéken, ezután elhelyezkedtem az Aurometálban, később pedig Budapesten elvégeztem a Képzőművészeti Főiskola festészeti szakát. Azóta tanárember vagyok, jelenleg a közgazdasági és vegyészeti középiskolában, ezenkívül elnökségi tag a Szabadkai képzőművészek egyesületében.Hogyan kanyarodott a pályád a grafika felé?Olyan lehetőség kínálkozott, hogy egy párizsi grafikai műhelyben, az Atelier '63-ban való nyolc hónapos tartózkodásra kapjak állami ösztöndíjat, és éltem is vele. Nem megvetendő dolog a művészetek hazájában ismerkedni újabb kifejezési formákkal: a rajz egyébként is erős oldalam, ezért vállalkoztam arra, hogy grafikával foglalkozzam. Mondhatom, hogy nem bántam meg, különösen pedig a második, 1988-as párizsi tartózkodásom bizonyult sorsdöntőnek, amikor egy óriási művészegyéniség, S. W. Hayter műhelyébe kerültem, immár a saját költségemen. A szellemiségén kívül egy bizonyos térlátásos absztrakciót sajátítottam el tőle, de még korántsem aknáztam ki ezt maradéktalanul. Hayter egyébként egy különleges technikát alkalmazott (sajnos már meghalt) a sík és mélynyomás kombinációját, melynek lényege, hogy a grafikus egy lemezről kapja meg a színeket, és korlátlan számú színnel dolgozhat, egyfajta transzparencia lehetőségével ( a fény áthalad a festékrétegen, szép színhatások, csillogások bukkannak elő). A mostani kiállításon is láthatóak az ilyen technikával odakint készült grafikáim. Amit a Hayter iskolának köszönhetek, az a tudatosság, az elemek törvényszerűsége és maga a látásmód. Mindez most megtermékenyíti a munkáimban korábban érezhető vonulatot, egyfajta primitív - minimalista redukciót, illetve a lírai absztrakciót. Elsődleges formanyelvem pedig továbbra is a festészet marad.

Még annyit mondjunk el, hogy csikós tibor külföldön és idehaza, több közös tárlaton szerepelt már alkotásaival, önálló kiállítása pedig Kanizsán, Pécsett, Seľanán, Párizsban és Szabadkán volt.

1994 Bohár András írása az Új Művészetben

1994 Bohár András írása az Új Művészetben

2008.09.05Bohár András: Kiállítások a Ház Galériában

Stache Éva és Csikós Tibor kísérletező alkotásai

A Moszkva tér mellett a Vérmező utca egyik épületének felállványozott homlokzatán A HÁZ Galéria emblémája jelzi az alig fél éve működő intézményt. Stache Éva és Győrfffy Éva festők magánkezdeményezésére indult be a nonprofit vállalkozás, ami a kísérletező művészi irányoknak kíván otthona lenni. Stache Éva nyitókiállítása 1993 decemberében a tér lényegi sajátosságainak leképezhetőségét reprezentálta. Az építés, a berendezés eredendő funkcióinak újragondolása jelentette egyedi nagyméretű grafikáinak kiindulópontjait. Azt a saját-(kimaradó részlet) tükrözi otthonosságukat a térben. Ez a térkutatás párosul az absztrakció érzékenységével is, ami lehetőséget ad a távolságtartásra, a szükséges perspektíva megválasztására. A felnagyított labirintusra emlékeztető képek utalnak időbeliségünkre, a kezdő és végpontok adottságára és kifürkészhetetlen valóságára is.Csikós Tibor neoimpresszionnisztikus benyomásokat keltő tárlatának képei 1994 februárjában az ellenkező irányból építkeztek.Csikós Tibort már a nyolcvanas években-mikor Stanley W. Hayter párizsi Atelier 17 Műhelyében dolgozott több ízben ösztöndíjasként-az a kérdés foglalkoztatta. Miként lehet az egyedi gesztusokat képi rendszerbe foglalni. Ezek újraértelmezése mögött nem pusztán az a Seurat féle koncepció húzódik meg, ami fokozatosan eltávolodott a természetesség, az elevenség "szép körülbeliségétől", mely céltalanul lebeg a világban, a hézagot nem ismerő forma nyelvtan szigorú, lépésről lépésre ellenőrizhető rendjét megcélozva.Csikós Tibor a gesztusok rendbe szervezését elsősorban formai reflexiók kimunkálásával éri el. Ezek a reflexiók a megformáltság irányait jelzik, s kapcsolatuk érinti a gesztusmotívumok ívét. Az egyes kör, háromszög, és adott esetben amorf elemekből felépülő képi egységek pusztán csak az érzékiség közvetíthetőségére irányulnak.Végső soron a személyiség pillanatnyi elfedésével, elfelejthetőségével szembesülhetünk Ezzel egyidejűleg azonban nem sérül az individuum kompetenciája. Arról adnak hírt Csikós Tibor munkái, hogy lehetséges olyan képi-nyelvi közvetítő rendszer kidolgozása, ami nem törli el a személyiség eredendő egyediségét, de ugyanakkor esélyt kínál különböző dialógusok megteremtésére.

Új Művészet, ART TODAY 1994. November

1994. Lantos László jegyzete a Narancsgaléria számára

1994. Lantos László jegyzete a Narancsgaléria számára

2008.09.061994 Narancsgaléria

CSIKÓS TIBOR

Gyönyörűek ezek a hátak. Ezek a nők, vagy férfiak, vagy hermafroditák ügyet sem vetnek ránk. Belemerülnek önnön világuk látványába: a vak tükör, a vakablak elérhetetlen mélységeibe. S bár kívánatos corpus-uk szemünk és ajkunk felé feszül, a mámort és kínt nem tőlünk várják. Tudatuk a duchamp-i birodalom extázisai felé hajol: egy tartományba, "melyen nem uralkodik az idő és a tér"... Semmi sem igazolja létezésüket, csak lüktető bőrük visszfénye. Semmi sem igazolja boldogságukat, csak rejtőző tekintetük melankóliája. Mennyi sosem látott ismeretlenség! Mennyi déjá vu és jamais vu, déjá perlé és jamais perlé:

Gyötrő vágy az elérhetetlen után.

Csikós Tibor 37 éves, kanizsai festő. 81-ben diplomált a Képzőművészeti Főiskolán, Gerzson Pál tanítványaként. Aktsorozata a Marly-le-Roi nyári egyetemen készült

Nonfiguratív festményeinek tárlata február 5 - április 5 között látható A HÁZ GALÉRIA (I. Vérmező u.4/I.) termeiben.

Tsss

1995 Bicskei Flóra ARLECCHINO BÁNATOS

1995 Bicskei Flóra ARLECCHINO BÁNATOS

2008.09.08

ARLECCCHINO BÁNATOS

Csikós Tibor festményeiről

Csikós Tibor 37 éves, Vajdaságból, Kanizsáról származik, akár csak halott mestere, Dobó Tihamér /Cigonya/, aki ki sem látszott hosszú, fekete szakállából és viseletes nagykabátjában elgondolkodva rótta annak idején a kisváros utcácskáit. Cigonya gyönyörű képeket festett a Tiszáról, életre keltette a várost, a faleveleket, a szőlőindákat, a folyósodrást, a fákat a parkban, s a tiszamenti kiserdőben...

Kanizsán egyre több család vásárolt képet tőle s egyre több tehetséges kisgyerek határozta el ennek következtében, hogy festő lesz. Köztük volt Csikós Tibor is, aki Budapesten végzett Gerzson Pál osztályában, a nyolcvanas évek elején, majd hosszabb időt töltött Párizsban, a világhírű ATELIER 17 ösztöndíjasaként. 1984-től folyamatosan kiállít, egyénien és csoportosan is. Fontosabb kiállításai Budapesten A HÁZ és a Mű-terem galériában, illetve a párizsi Bernanos kiállító teremben voltak. Jelenleg gimnáziumi rajztanárként dolgozik Budapesten.

Csikós figuratív korszakának gyöngyszemei azok a bohócokról készült tusrajzok, amelyeket a nyolcvanas évek közepén állított ki Vajdaságban és Párizsban.

Karinthy Frigyes "Cirkusz" című novellájának hangulatát idézik ezek a szerencsétlen kócbábok, ezek a szomorú csepűrágók, akik néha holtnak tűnnek, aztán mégis életre kelnek és éreznek, mint mindenki. Ezek a rajzok valóban bohócbábokat ábrázolnak? Talán inkább élő, érző szívű Harlekineket, különös cirkuszok és commediák szereplőit.

"A bohóc sokáig ül a tükör előtt. Bámulja a lisztes képét, bal szeme alatt a könnycseppel. Ha a festék eltűnik, alóla másik arc kerül elő. Egy senki arca, egy valaki képe, valami teljesen idegen." / Michael Ende /

Amikor a festő egy zentai szabómester műhelyében felfedezett néhány bohócbábot, bizonyára a lélektelen kócbaba lelkét kereste azáltal, hogy lerajzolta.

További bohócai is valódi, érző lények, akkor is, amikor élettelenül hevernek kitekert végtagokkal.

Csikós tusrajzainak vonalvezetése furcsa, elmosódott. Mintha álom és valóság között lebegnének szomorú, szeretetre éhes bohócai és babái. Érzékeny, teátrális energiákkal telített korszaka volt ez Csikós festészetének.

Mostanában nonfiguratív képeket fest, színes, kaotikusnak tűnő körök, halmazok, geometrikus ábrák és vonalak kavalkádjait- azonban ezek a rajzok sohasem rendszertelenek. Az ábrák pontos logikus rendszerben követik egymást s a vonalak néha csillagformákat öltenek - a foltok, satírozások és halvány ráfestések pedig hol különösen agresszív, hol pedig éteri hangulatot kölcsönöznek a képeknek.

Csikós Tibor a kortárs vajdasági festészet egyik legjelesebb képviselője, legutóbbi kiállítása 1995 novemberében volt.

Bicskei Flóra

1995.11.09., Túri Tibor cikke a Szegedi naplóban

1995.11.09., Túri Tibor cikke a Szegedi naplóban

2008.09.30Túri Tibor: Csikós Tibor az IH-banÉszak-bácskai érzékenység "A jugoszláviai magyar irodalomról talán még sejt ezt-azt a világ, ám a jugoszláviai magyar festészettel a mai napig nem tudott mit kezdeni a magyarországi műkritika (hihetetlen, de egyetlen érdemleges írás sem született ebből a témakörből: akár botrányosnak is nevezhetnénk ezt!), de sajnos a jugoszláv kritikusok, galeristák sem tudják igazán hova helyezni."- írja Hangya András londoni halálhírére Kis nekrológ a BBC részéről című megemlékezésében Tolnai Ottó 1989-ben.Pedig a vidékiesség - mint tudjuk - nem illetőségi kérdés, hanem szív és lélekügy, hiszen a kulturális égbolt ma éppúgy feszül Kanizsa, mint például Budapest vagy Szeged fölött, hirdetvén annak a több pólusú műveltségnek a szükségességét, amelynek kialakulása napjainkban és szemünk előtt játszódik le. Miért is írjuk le mindezt? Mert noha Csikós Tibor is a Vajdaságból, pontosabban Kanizsáról jött, egyáltalán nem mondhatjuk róla, hogy vidéki, hiszen a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán Erdély Miklós és Gerzson Pál tanítványaként diplomázott,Majd két alkalommal járt Párizsban, ahol a leghíresebb kortárs művészek műhelyében tanulhatott. A nagy ráeszmélést, szellemi felfrissülést ez az út jelentette számára, noha a gyökerek mélyen Kanizsára nyúlnak vissza, abba a poros vajdasági városba, amely a délvidékről talán a legtöbb művészt, költőt, színészt, festőt, zenészt indította az útjára. Itt ált a nagy tanítómester, Dobó Tihamér, a barátok szerint a legérzékenyebb festő, aki a hely lelkét vizsgálta, hol naiv, szentimentális ragaszkodással, keleti lírával, hol dosztojevszkiji megszállottsággal. A bohóctéma, az önmagukból kifordult groteszk emberek alakja is magától kínálkozott, Csikós ugyanis Zentán fedezte fel azt a szabómestert, akinek bohócbábjaitól, azok erőteljes hatásától évekig nem tudott szabadulni. Tusrajzokon megörökített motorosok következtek, a külsőséges, attraktív dolgokhoz való viszonyának kifejezéséül, s ezek mintegy előrevetítették a mostani informel korszakot, a párizsi hatásokat, a lírai absztrakciót, az újfajta térlátásos technikák kialakulását, kiterebélyesedését. Képein, tusrajzain, akvarelljein háttérbe szorul a figurális ábrázolás, a vászon vagy a papírlap a festő belső impulzusait felfogó membránként kezd viselkedni. Az előzményeket valószínűleg Klee pszihikai rögtönzéseiben, a keleti kalligráfiában és a szürrealisták alkotói módszerében, látásmódjában kell keresnünk. A témák idővel változtak, átalakultak: fejvariációk, népművészeti indíttatású húsvéti tojásrajzok, aktok, majd a délszláv háború hatására a szarajevói ihletésű installációk, mígnem a nyáron Csikós eljutott az általa akkumulációsnak nevezett eljáráshoz, ugyanazon képi elemek halmozásához, átfedéséhez. E neoimprsszionista hatást keltő temperákkal Csikós újra felfedezte magának egy jelenség eddig rejtett, elhanyagolt oldalát, nevezetesen azt, miként lehet az egyedi gesztusokat képi rendszerbe foglalni, újraértelmezni, majd egy olyan képi-nyelvi kommunikácós szisztémát kidolgozni, amelyből nem tűnik el a személyesség eredendő egyedisége, megismételhetetlensége, ugyanakkor nyitott marad minden dialógus irányába. Elkalandoztunk, túlságosan párizsiasra sikeredett eszmefuttatásunk. A mindenkori tanítómester, Dobó Tihamér, a magányos kóborló ezt az annyira jellegzetes észak-bácskai érzékenységet így fogalmazta meg egy kocsmaasztalnál: "Egy iszonyú erős, borotvavágáshoz hasonló, tuspenge suhintással kellene vízszintbe kettéosztani a papírmezőt, és ezt kellene a fűszál, a kóró, a bogáncs kis akcentusaival megtámasztani. Csak ezt kéne..."

 1995. Szegedi Egyetem, J.F.: KÖRÖS KÖRÜL KÖRÖK

1995. Szegedi Egyetem, J.F.: KÖRÖS KÖRÜL KÖRÖK

2008.10.011995. Szegedi Egyetem, J.F.:Körös-körül körök

A Szegedi Ifjúsági Házban november 12.-éig látható Csikós Tibor budapesti grafikusművész kiállítása. A képek többnyire temperával készültek papírra, de van néhány nagyobb méretű olaj-vászon festmény is, illetve pár tusrajz. A laikus, ha bemegy a kiállító terembe, szépen odaáll a képek elé, húsz centiről bámulja őket, elolvassa a címüket, megpróbálja azonosítani a látvánnyal, sorba veszi az összeset, és nem biztos, hogy érti, miért is kellett elpazarolni ennyi festéket. Csikósnál ugyanis a legtöbb papíron iszonyú mennyiségű kör sorakozik, mindenféle színekben pompázva egymás mellett, alatt, vagy épp felett. Aztán megfordul, véletlen, és így most már négy méterről látja a túloldalon függő képeket, és megnyugszik. Innen nézve ugyanis egészen mást lát rajtuk, rájön, hogy egyszerű optikai trükk áldozata lett. Kijövet pedig komolytalanul arra gondol, hogyan is lehet egyáltalán bármit festeni négy méteres ecsettel.

1996 Szemadám György megnyitón felolvasott szabadverse

1996 Szemadám György megnyitón felolvasott szabadverse

2008.10.06

KÖRÖZÉS

Csikós Tibor kiállítása elé

A kör: tökéletesség, harmónia, örökkévalóság, állandóság, végtelen, egység, folyamatosság,ciklikusság, zártság, védettség, egyszerűség, egyenértékűség, világmindenség.Kör, szem, nap, föld, hold, állatöv, mandala, sámándob, kerék, koszorú, korona, gyűrű, karperec, öv, ostya, céltábla, a mi világunk.Körök, bizonytalan célpontok, egyensúlykeresés, a hiányzó középpont, a kibillent világ, ismétlődő halmazok, recitálás, kántálás, ráolvasás, mantrázás. Belső világunk egyensúlyának keresése. Egymásra festett halmazok, egykor volt virágos mezők struktúrája, csillagvilágok idézése, kutak mélysége, utak lehetősége.A festő: aki körbejár, a vándor, a bolond,: aki keres, aki mondja a magáét, aki tökéletlenkedik, aki diszharmóniát kelt, aki a múlandóság rabja, aki az álhatatlanság lovagja,aki a végesség, a kétségesség, a folytathatatlanság prófétája, aki a visszanemtérő, a nyitott, a végtelen, a sokszínű, az értékelhetetlen.Festő: aki szemet, napot, földet, állatövet, mandalát fest, aki sámándobot ver, aki körbeforog, aki koszorúért és koronáért küzd, aki gyűrűt, karperecet, övet öltve tetszeleg, aki felmutatja az ostyát, aki céltáblává lesz.Fogjuk körbe most Csikós Tibort, a festőt, a tökéletességet kereső embert. Budapest, 1996. február 28.-án Szemadám György

Elhangzott a Fiatal Művészek Klubjában (Budapest, Andrássy út 112)

1995. Petrusán Lívia: Vonalak, foltok a Vajdaságból

1995. Petrusán Lívia: Vonalak, foltok a Vajdaságból

2008.10.031995. Petrusán Lívia: Vonalak, foltok a VajdaságbólÉpítik egymás művészetét Ami a Szegedi Ifjúsági Ház kiállítótermének fehérségét feloldja: egymásba gyűrűzőKörök, ovális formák, színek orgiája. Főként a meleg nyarat idéző pasztell árnyalatok, a zöld, a narancssárga, a piros pazar változatai. Aki bemutatkozik: Csikós Tibor vajdasági magyar festőművész. A Kanizsáról négy éve Magyarországra települt Dobó Tihamér tanítványon kívül egy páran, ha követik ezt az iskolát, amire leginkább a lírai absztrakció, az újfajta térlátásos kifejezésmód jellemző. És mindenekelőtt -, mert a gyerek is körrel kezdi - a forma keltette izgalom. Csikósnál népművészeti elemekkel elegyítve, plusz a Szarajevó emlékek keserűségét idézve.- A képzőművészeti elemek közül a vonal, a folt érdekel leginkább, - vallja magáról Csikós. Ehhez van igazán közöm. '93 nyara óta ebben gondolkodom. Az irányultság párizsi tanulmányaim idejéről, '88 környékéről datálódik. Ott és akkor gyökeresen megváltozott látásmódom. Ez az átalakulás persze azóta is tart. Hosszabb, rövidebb távú terveimről, ha gondolkodok, mindig fellobban bennem a keresgélés szenvedélye: kutatni a mélyben, a nyelvi kérdéseken túlmutató tartalmakat a felszínre hozni. Nekem - holott tudom, nem divat ma címet adni a munkáknak - fontos az útmutató minden egyes képhez. Ez részévé vált annak, miként tudom megőrizni gyökereimet. Szeretnék szülőföldem nagy neveiről többet elmondani az itteni embereknek. Ilyen, az "Homage á Dobó Tihamér" című munkám is. Mert sajnos a vajdasági magyar művészekről rendkívül keveset tudnak a magyarországiak. Ráadásul, ahogy Túri Tibor megnyitójából is hallhatták, az itteniek nem, tudnak mit kezdeni a jugoszláviai magyar művészettel, a képzőművészettel. Miért? Az a kultúra önálló életet él, 15-20 évvel a magyar trend előtt jár. Zenében, irodalomban, festészetben, színházban, filmben... Hogyan? Nagyobb volt a szabadság, szélesebb a rálátás az európai értékekre. És a legfontosabb, megvolt az, amit az ember csak ritkán tapasztal: a régi nagyok szívügyüknek tekintették a kezdők irányítását, nevelését.Építeni egymás művészetét. Jelszó volt '81-ben, akkor végeztem budapesti tanulmányaimat, még jobban összetartottak itt is. Ma már, noha elfogad a szakma, igen-igen keresni kell köztük a helyem. Jó érzés viszont, hogy ugyan még csak most kezdek újra mindent, mégis hívnak kiállítani több galériába. Ennek ellenére a szülőföld szava... Kanizsa számtalan, azóta külföldön nagy elismerést aratott művészt adott a világnak. Nem hazabeszélek, de ezt más magyarlakta település nemigen tudta felmutatni. Az általános iskolai osztály, például, ahová jártam, három későbbi festőt nevelt ki. - A mostani körülmények között ezt a tendenciát menyire tudták megőrizni a vajdasági alkotók? - Kevesebb lehetőséggel, sanyarúbb körülmények között, de ebből nem engedtek.(Csikós Tibor kiállítását november 12.-ig tekinthetik meg az érdeklődők.) Petrusán Lívia

(fotó: Pintér József)

1997 dr. Bánosi György megnyitóbeszéde

1997 dr. Bánosi György megnyitóbeszéde

2008.10.06dr. Bánosi György: Egy motívum lehetőségeiCsikós Tibor kiállítása eléNagy örömmel vállaltam el, hogy néhány mondattal bevezessem Csikós Tibor barátom kiállítását. Évek óta figyelem munkáit és művészi arculatának alakulását és kezdettől megragadott keresetlen visszafogottsága, következetes útkeresése és ábrázolásmódjának mesteri finomsága.Bár Tibor művészete az évtizedek folyamán felismerhetetlenségig átalakult, mégse tartozik a csapongó stílusú alkotók közé, képein egyre inkább összesűrűsödik egy olyan sajátos világ, amelynek részletről részletre való feltárásán bámulatos szívósággal fáradozik. A látogató számára minden bizonnyal ezen a kiállításon is azonnal feltűnik jelenlegi műveinek egyik alapeleme, meghatározó motívuma: a kör.A kör, mint ősi szimbólum nagyon sokjelentésű: bezártságot, de kezdet és vég nélküli szabályos görbéjével végtelenséget is jelöl. A régmúlt emberei és a természeti népek a természet változásaiban, a lények életében és a történelemben is állandó körkörös, ciklikus mozgást véltek felismerni és a világ tökéletes állapotát, az istenséget jelképező gömböt is gyakran köralakká egyszerűsítették le képi megjelenítéskor. Mit jelenthet Csikós Tibor számára ez a mértani forma, melynek sokaságaiból kompozíciói többségét felépíti? A gazdag, változó színvilágú festmények hangulata jelentősen eltér egymástól, egyesekben a röpke nyár suhanását érzem, másutt nehezen megfogható sejtelmességet, van, ahol a lélek mélyén gomolygó gondok, vagy akár a harag sötét kivetüléseit. A köralakzatok mindegyikükön ott kavarognak, hol finoman elhintve és elkülönülve, hol hínárszerűen egymásba gabalyodva. Együtt egy-egy egységes karakterű világot adnak ki, ám kérdéses, hogy esetleges érintkezésük feloldhatja-e egyedre méretezett, öntörvényű magukbazártságukat?Kissé Leibnitz, a klasszikus német filozófus monászaihoz (világegységeihez) hasonlítanak, melyeknek nincsenek ablakaik egymásra.Úgy gondolom tehát, hogy Tibor absztrakt, leszűrt formákkal, dolgozó festményein és grafikáin valamiféle filozofikus mélystruktúra dereng fel. A tisztelt megjelentek fantáziájára bízom, hogy megszemlélésukkor számtalan emberi magányból összetevődő társadalmunk szerkezetére, a rész és egész, egyedi és általános bonyolultmetafizikai rendszerére, vagy más egyébre asszociálnak-e?Ám azoknak is, akiknek most épp nincs kedvük effajta továbbgondolkozáshoz, önmaguk ékességeiért szeretettel ajánlom Csikós Tibor alkotásait.A kiállítást megnyitom. Dr. Bánosi György költő, író

Írását felolvasta Szegeden, az Ifjúsági Házban, 1997. október 20.-án

1997. 10. A szegedi MELÓDIÁK VIII/13 cikke

1997. 10. A szegedi MELÓDIÁK VIII/13 cikke

2008.10.06

1997. 10. A szegedi MELÓDIÁK VIII/13 kiállítás ajánló

Csikós Tibor már a nyolcvanas években az a kérdés foglalkoztatta: miként lehet az egyedi gesztusokat képi rendszerbe foglalni. A gesztusok rendbeszervezését elsősorban formai reflexiók kimunkálásával éri el. Ezek a reflexiók a megformáltság irányait jelzik, s kapcsolatuk érinti a gesztusmotívumok ívét is. Arról adnak hírt Csikós Tibor munkái, hogy lehetséges olyan képi nyelvi közvetítő rendszer kidolgozása, ami nem törli el a személyiség eredendő egyéniségét, de ugyanakkor esélyt kínál különböző dialógusok megteremtésére.

Az a végtelen mennyiségű kör, amelyet Csikós Tibor "megmintáz" egy-egy képen, számtalan jelentést rejt magában. Szemadám György festőművész szavaival: "A kör: tökéletesség, harmónia, örökkévalóság, állandóság, végtelen, egység, folyamatosság, ciklikusság, zártság, védettség, egyszerűség, világmindenség."Az újvidéki festő alkotásai nemcsak szemet gyönyörködtetőek, de a harmonikus és változatos színvilág mögött számos értelmezési lehetőségek rejlenek. A "Folyamatok" elnevezésű kiállítás november elsejéig tekinthető meg az Ifjúsági Házban.

Bernadett

1997. K.M. a Budapest 125 című kiállításról

1997. K.M. a Budapest 125 című kiállításról

2008.10.06

Látogatóban

K. M. 1997-ben írja a Magyar Festők Társasága által rendezett Budapest 125 című tárlat kapcsán az Élet És Tudományban1997-ben: "Csikós Tibor viszont egy magyarországnyi Budapestet festett meg - az ország térképhatárain belül ábrázolva a kerületeket."

1998 Kovács Ágnes Veronika Minták és halmazok

1998 Kovács Ágnes Veronika Minták és halmazok

2008.10.07

Minták és halmazok

CSIKÓS TIBOR TÁRLATA

Csikós Tibor nem tartozik a gyakori kiállítók közé, éppen ezért neve sem túl ismert. Augusztus végén azonban a Duna Galériában legújabb munkáiból tárlat nyílt.

A művész 1957-ben Martonoson született, az akkori Jugoszlávia területén, Budapesten diplomázott a Képzőművészeti Főiskola festő szakán. 1987- ben Párizsban az Atelier 63-ban és az Atelier 17-ben, S. W. Hayter iskolájában grafikát tanult, ahová annak idején többek között Picasso, Miró is járt. Az ebben az időszakban elsajátított Hayter féle grafikai eljárás, de még inkább az iskola tér-, szín- és formaszemlélete átalakította addigi munkamódszerét és képeinek tárgyát. Pályája első szakaszában, a 80-as évek elején, figuratív festményeket festett, melyek témáját mesehősök, fantasztikus állat és emberfigurák alkották (Neuroy Pacika úr és családja).A kitalált világok alakjait később valós, főleg újságokból kivágott hősök váltották fel, amely nagyrészt annak köszönhető, hogy a főiskolai évek kiragadták Csikóst az "álomvilágból". és sokkal erőteljesebb, dinamikusabb képeket, kollázsokat kezdett készíteni ( Légy modern!).Ezután egy olyan korszak következett, amely mintha az előző évek szintézise lett volna: Csikós visszatért a figuratív festészethez, amely azonban szürrealisztikus hangulattal, élénk színekkel bővült. Képeinek főszereplője egyetlen figura, a bohóc lett (Tiltott).A párizsi ösztöndíj hatására absztrakt kifejezési formákkal, több rétegű, görbe terekkel kezdett foglalkozni. Ez eleinte patterneket jelent, vásznai végtelen, főként körökből, körgyűrűkből álló minta-sorok kiragadott részei voltak. A képek mai szemmel nézve is láthatóan kísérletezések, tanulmányok. Ott érnek véget ahol a vászon, nem feltétlenül megkomponáltak, inkább csak az említett geometriai alakzatok ujjgyakorlatai.

A későbbiek során a minták kimért rendje azonban fokozatosan felbomlik és felszabadult, ívelt gesztusok egymásba hurkolódó, egymásra vetett halmazok alkotják az új kompozíciókat.

A képeknek hirtelen mélysége lesz, a különböző szinteken nemcsak a gesztusok ismétlődnek, hanem egy-egy színfoltokból álló réteg is áttetszik. Leginkább egymással természetesen harmonizáló színekkel fest, barna-sárga, vörös-lila, kék-sárga kombinációit alkalmazva; a színeknek nincs külön mondanivalójuk, nincs külön szerepük, hanem a kaotikus, szabadon futó ívek kompozícióba rendezését, az egységes látványt segítik elő.

Csikós térteremtésének egyik titka a mintás alapozás; festményei első rétegét nem monokróm alap képezi, hanem egy - a maga módján kész - pattern felület, így pl. legutóbbi munkáin egy tulipán sematikus formáinak ismétlődése. Az alapra kerülő formák szinte teljesen láthatatlanná teszik, ezt az eredeti felületet, csak egy-két gesztusban lehet felfedezni a mélybe rejtett kép világát.

Más képein a térbeliség érzetét úgy éri el, hogy kisebb-nagyobb szövetdarabokat, fából faragott korongokat épít beléjük, a felhasznált anyagok színe, mintája, vagy éppen formája fizikailag is megismétli a lefestett alakzatokét.

Úgy tűnik Csikós hajthatatlanul kísérletezik ennek a - nevezzük absztrakt, olykor geometrikus, expresszionista - világnak a kifejezési formáival, de egyre kevesebbet, egyre finomabban változtatva dolgozza ki saját motívumait, egyéni gesztusait. A színek, az alakzatok változtatásaival szinte minden mű más és más lesz, újabb hangulattal, újabb tartalommal bővülnek.

Csikós Tibor elemezve, boncolgatva halad végig egy-egy probléma megoldásán, így a háromszögek, körök és a görbe tér viszonyán, a sík felület mélységteremtésén, a káoszba rejtet rend megoldásán.

(Duna Galéria, 1997. VIII. 6-24.)

Kovács Ágnes Veronika

Új Művészet, 1998. január-február, IX. ÉVFOLYAM , 1-2 SZÁM

1998 Balázs Attila író megnyitószövege

1998 Balázs Attila író megnyitószövege

2008.10.07

FÉDERES MANÓ:

A MATRAC ANATÓMIÁJAMottó: "Kevés fölöslegesebb dolog van, mint egy kiállítást megnyitni. Az vagy megnyílik magától, vagy nyitogathatjuk napestig, minek. Ennél már csak az a fölöslegesebb, ha egy kiállítás-megnyitó arról szól, hogy ő milyen felesleges. -Mindebből úgy tűnhetik, mintha bajban volnék." (Az idézet Eszterházy Pétertől származik, de mint láthatjuk egyetemes jelentésű. Következésképp semmi jelentősége annak, hogy nem ide készült.) Z (Körben áll egy kislányka?) Nos, a Kör. Hogy szélesebb körben is érthető legyen itt Európa torkában: The Circle. A circle: tökéletesség, harmónia, örökkévalóság, állandóság, végtelenség, egység, folyamatosság, zártság, védettség, egyneműség, egyenértékűség, világmindenség. Szóval: perfection, harmony, eternity, constancy, endless, unity, continuity, closeness, protection, homogenity, equivalence, the Universe. A kör: szem - the eye nap - the sun föld - the Earth hold - Armstrong's scafander állatöv - the zodiac mandala -ezt nem fordítjuk! sámándob - the shaman's drum kerék -the wheel koszorú - the wreath (koszorúérgörcs -) korona - the crown gyűrű -the ring karperec -the bracelet öv -the belt -és így tovább.And/és: pogácsa Meg gömbölyded borcsepp (Quo vadis domine?) A festő: aki körbejár, a vándor, a bolond, aki keres, aki mondja a magáét, aki tökéletlenkedik, aki diszharmóniát kelt, aki a múlandóség rabja, és - ugyancsak Szemadám György szavait használva, az állhatatlanság lovagja. Csikós Tibor. A Kör-ben. Kérem, ne rémüljenek meg, akik nem ismerik. Nyitó szavam zárása előtt, rövid légvétel után mondok róla pár infót. Z ?IVOTOPIS/ÉLETRAJZPosmatrajući iz naąeg specifičnog vojvodjanskog aspekta, moľe se reći da je Tibor naąe gore list. (sajátos vajdasági szemszögünkből nézve mondhatjuk, hogy Tibor a mi kutyánk kölyke.) rodjen 1957-e godine u Martonoąu, malom vojvodjanskom selu joą u vreme autonomije, on je veoma rano počeo da crta. (1957-ben napvilágot látva egy kis vajdasági magyar faluban, Martonoson, még az autonómia idején, Csikós Tibor korán elkezdett rajzolni.)Kerítésre, falra, gyúródeszkára - ami éppen adódott. Talicskára, kapufélféra. Vödörre, lepedőre. Ablakra és újságszélre. Közben különös előszeretettel tanulmányozta a szelek járását, a portölcséreket, a víz fodrozódását, örvénylését, meg a madarak költözését és visszatétését. Gyermeteg kíváncsiságának engedve egyszer szétszedte odahaza a matracot. Később, amikor az ezáltal felkavart por leülepedett, Tibort elvitték a cirkuszba. Ott a kis Tibornak tátva maradt a szája. (Orr!)Minden jel szerint a bohóc tetszett neki a legjobban, de halgatag ember lévén, akkor ott és arról nem tett említést. Hazafelé látott egy megvadult motorost, és annak képét is elraktározta tudatában. (Szemüveg!) A többi magában a kis művészben ment végbe az évek folyamán. Később - felcseperedvén - Csikós Újvidéken beiratkozott az iparművészeti szakközépiskolába. '77-ben ezt a Magyar képzőművészeti Főiskola követte. Szerzőnk ekkor távozott első ízben hosszú időre az akkoriban még viszonylag csendes tartományunkból. A nyolcvanas években azután két ízben is huzamosabb időt töltött Párizsban, utóbb az Atelier 17 grafikai műhelyében. Most pedig itt áll a kör adott pontján a Krisztust is megfestette Csikós Tibor és néz: reméljük szebb és kevésbé tökéletlen, netalán békésebb jövőbe. A művész, akinek egyéni kiállításai is így valahogy alakultak Kanizsától - Pécsen és Szegeden át - Budapestig: Seľanán át Párizsig és vissza. Háború előtt, alatt, fölött... (Tolsztoj) Ha még nem is kész spirál ez, de legalább egy szolid nyolcas a tökéletességre törő művész részéről. Részemről pedig egy utolsó, szubjektív, záró kűr. Röviden, kerek dióhéjban. Jóval a legújabb balkáni hurkatöltő üzembe lépése előtt láttam Csikós Tibort katonaruhában. Még Kanizsán. Akartam neki mondani, hogy veled mit csináltak? Úgy nézel ki, mint egy bohóc. Azonban nem tettem, mert Csikós Tibornak olyan megtört és szomorú volt a tekintete, hogy belém szorult a bárgyú élc. Tibi szomorúsága annak a bánatos őznek a zavartságára emlékeztetett, amelyiket hirtelen elkaptak és vörös csillagot vartak a homlokára. Körülbelül ez idő tájt, ha jól emlékszem, ha nem, de adott a Csiki nekem egy figuratív bohóc-képet az akkori sorozatából. A kép egészen 1991-ig, az anyaországba való emigrálásomig megvolt. Ott, a körül az esemény körül valahogy nyoma veszett. Bízom benne,egyszer még előkerül valahonnan, de lehet, hogy valójában nem hiszek ebben. Mert gyanítom, az a bohóc is szétesett, akárcsak a nekivadult motoros, és rugói beépültek Csikós Tibor legújabb, lemeztelenített, nyikorduló matracába. Ő, a szerző, olyanokat mond, hogy ez Hommage á M. Ago, meg hogy folyamat T 197, meg Folyamat O2096 stb. Hadd legyen, bólintok rá, miközben én tudom, hogy ez valójában, ha folyamat is, de mindenekelőtt: anatómia-lecke. Csikós Tibor precíz Anatómia-leckéje - állapítom meg Danilo Kią után szabadon. Aztán technikáról meg egyébről szóljonak, mantrázzanak rajta majd - minden tiszteletem - az avatottabbak. És akkor most mondjam, hogy megnyílt? Megnyílt.

(Húzd rá, Doktor Zenei Kárpitos! A képzőművészet «csikis» történelmi matracára.)

1999 Dombrovszky Ninette cikke az Új Művészetben

1999 Dombrovszky Ninette cikke az Új Művészetben

2008.10.08

Körök és gesztusok

CSIKÓS TIBOR FOLYAMATÁRÓL

Csikós Tibor 1957-ben Martonoson (Vajdaság) született. A budapesti Képzőművészeti Főiskola Festő szakán diplomázott. 1987- ben Párizsban az "Atelier 63"-ban és az "Atelier17"-ben grafikát tanult S. W. Hayter műtermében. Az "Atelier 17" az egyik legsikeresebb - főként grafikai műhely Párizsban, az odajárót új látásmódra tanította meg. Mindenkinek legalább egy hónapig kellett dolgoznia a próbalemezen. A mester arra ösztönözte a művészeket, hogy egy nagyon egyszerű projektet állítsanak össze, amely az egyéniségre szabott, és a saját nyelvi elemek összességeként működik. Olyan nagyok dolgoztak Hayternél, mint Picasso, Miró stb....

Csikós Tibor csak három hónapot tanulhatott Hayternél, mert 1988 tavaszán az idős mester elhunyt. Szerette, érdekesnek találta Csikós munkáit.

A 80-as évek elején Csikós Tibor figuratív képeket festett (Neuroy Pacika úr és családja), később kollázsokat is készített, szürrealisztikus látásmóddal és élénk színekkel. Sebők Zoltán megemlíti a Dolgok másik oldala című írásában, hogy Csikós mennyire vonzódik a bohóc témához. Ugyancsak ekkoriban hasonló modorban a motorosok témája ragadja meg. A dolgok lényegét kifigurázva, komikus, szatirikus, bölcs keserűen láttatja a világ fonákságait. Akkor cselekszik jól, ha a világot a kifordított oldaláról láttatja. Mestere, Dobó Tihamér kanizsai festő emlékére számos akvarellt készített, amelyek érzékenységükkel, leheletfinom színeivel ragadnak meg. (A Tisza-part vagy az Ókori fények mediterrán hangulatú kép, ahol az ég és a víz egybemosódik s a csónakok lebegnek a térben, utalva néhány, az Adriánál készült akvarellre. Vagy a párizsi tartózkodás idején látott Bourges-i katedrálisra is.

Új látásmódot, a térlátásos absztrakciót bizonyítja Hayter és Párizs hatása Csikós Tibor munkáiban.

Mostanában azonban Csikós javarészt köröket fest, rajzol. A kör tökéletesség, harmónia, örökkévalóság, állandóság, végtelenség, (be) zártság, védettség, egység, folyamatosság, világmindenség, szem, nap, föld, hold, zodiákus kör, mandala, sámándob, kerék, koszorú, korona, gyűrű, öv (ahogyan Szemadám György említi) minden, ami gömbölyded és körré egyszerűsíthető. Belső világunk egyensúlyának megtalálása. Egymásra festett halmazok, csillagvilágok idézése. A régmúlt időkben a természeti népek a természet változásaiban, az élőlények életében, sőt a történelemben is állandó körkörös, ciklikus visszatérő mozgást láttak. A sok-sok kis kör, ha tömegként veszem, a tengernyi elszigetelt egyedet is jelentheti mai világunkban. Kérdés, hogy összekapcsolódásuk az izolált állapot feloldását jelentheti-e? A körök alatti vásznak alapjára papírtulipánokat ragaszt, amelyek rusztikussá, reliefszerűvé alakítják azt, s ehhez járulnak a különböző - időnként sávokban vagy nagyobb foltokban, mezőkben felhordott - színek. A tépésekre, vágásokra kerülnek rá a körök, hol sejtrajz-, hol hálószerűen. A pillangóhatás eredményeként fordított corpus vagy óriási fej emelkedik ki a vászon síkjából. A kalligrafikus együttesek - apró vonalelemek - halmaza a folytonosság és a térbeli sűrűség hatását keltik. Ebben a festészetben a tér, mint óriási energia-tartomány jelenik meg. A Merlin Galéria - béli kiállításán (1998. December 3. - 1999. Február 12.) elszórtan vékony vonalak jelennek meg a képeken. A kalligrafikus finom gesztusok szinte bele vannak szőve a vászonba. A köröket akkurátusan, még több rétegben építi fel. Így tér és mozgás alakul ki, amely (ki) emelkedik, vagy süllyed. Elkezd mozogni a kép. A festő nem sima vászonra, hanem egy reliefszerű anyagra dolgozik, s a nagyobb színfoltok ritmusa, a kontraszthatások, sokszor "ecsetrajz-gesztusok" adják a rajzolatot. A kép felső rétege pasztuózusabb, hogy ily módon az testet kapjon. Mindezek hatására kezd el "mozogni" a kép, azaz elkezd élni. A struktúrának ez ad kiindulásként izgalmat. Csikós Tibor 1993-ban határozta el, hogy csak körökből építi fel a képeit, mint egyfajta redukcionista művész., aki minden mást elhagy. A személyesség elfedésével, háttérbe szorításával állunk szemben, amelyben elrejtőzhet az individuum, de nem sérülhet meg.

DOMBROVSZKY NINETTE

1999, június, Új Művészet, X. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 43. oldal

1999. Gaál József: MONOTON VÉGTELEN

1999. Gaál József: MONOTON VÉGTELEN

2008.11.121999. Gaál József: MONOTON VÉGTELENCsikós Tibor munkáihoz Múzeumban a régi képeket szemlélve megilletődsz. Idegenkedve, de áhítattal nézed a régi műtárgyakat. A régi világkép furcsa panoptikuma, szentek és mártírok, antik hősök tekintenek rád. Csodálhatod a kompozíciót, a gráciák kecses mozgását, olvashatsz elvont elméletekről, ikonográfiai összefüggésekről, de nem törheted át az idő burkát. Hiába kapaszkodnál az allegóriákba, a pátosszal teli mozdulatok nem a Te életedről szólnak. Most hiába tekintesz ezekre a festményekre, rajzokra. Saját életedet keresed, saját érzéseidet próbálod felkutatni. Önmagad burkát sem tudod felnyitni. Monoton képeket nézve olyan érzésed támad, mintha a lebegő felület mögött rejtőzne az üzenet. Áttetsző vakság - mondod. A valóság mintázatát, fügönyként használod az igazi valóság elrejtésére. De fügöny nélkül létezhet-e valóság? S hány fügönyt kell fellebbenteni, hogy eljuss a valósághoz? Talán e homályos fátyol nélkül elviselhetetlen lenne a valóság? A képeket közömbösen végignézted, s most azt hiszed, nyomtalanul eltűnnek. De amikor kívülről tekintesz a világra, és kilépsz a rutinos mindennapiságból, azt érzed, hogy feloldódik a valóság. Minden lebegő fénykörben létezik, ami eltompítja érzelmeidet. Látod a tér remegését, a fény lüktetését. A világ állandóan üzen, lüktet, lélegzik. Öntudatlan, de él. Egy optikán keresztül látod a világot, ami összemossa a formákat. Minden banálisnak hitt dologra rácsodálkozol. Egy lencse, melynek nincs élessége, amelynek a fókusza a valóság mögött van. Résnyire nyitott szemmel engeded magadhoz a fényt, Színes karikákká válik a világ, egymást keresztezve felbomlik minden sugárnyaláb. Megszűnnek a kontrasztok, káprázattá válik a valóság. Világosság és sötétség elegyedik az áttetsző buborékokban. Megszűnik a nehézkedés, a szilárdság, a tárgyak egymásba olvadnak. Nincs lágy és kemény. Időtlen lebegéssé válik léted. Mindent kitöltenek a lebegő buborékok. Molekulák, atomok. Mindenhol van valami létező. A legüresebb térben is rejtőzik valami, mert ezek a parányi pontok, buborékok, szemcsék szülik a teret. A tér egy lüktető élőlény, duzzad, fogy, önmagát szaporítja. Nyomot hagytak benned a képek. Az állandó lebegés, ismétlődés kioltja a csapongó fantáziát. Mindegyik kép állandó zizegés, zúgás, csilingelés, suttogás. A monotónia elbódít, nem enged emlékezni, összefolyik a múlt, a jelen és a jövő. A világ homogenitása megteremti az egyensúlyt, kiolt minden feszültséget. Megszünteti a változást, az éjszaka és nappal ritmusát egybeolvasztja egy derengő állandóságba.Ezek a képek a valóság visszhangjai, kizárnak minden egyediséget, különbözőséget.Minden művész titkos vágya, hogy létrehozzon egy alapot, egy állandó mátrixot, amelyben összesűritheti a világot. Ahol a gondolatok, érzelmek is elrendeződnek, ezáltal megszűnhet az állandó ütközés, torlódás. Keletkezik egy lebegő, folyékony fátyol, egy áramló prizma. Körökből, úszó gömbökből létrejövő homogén mandala, amelynek minden pontja középpont. Lelkek, sorsok folyamatos áramlása. Örökké változnak, fejlődnek és elsorvadnak, majd új életre kelve egybeolvadnak. Gaál Józsefképzőművész, egyetemi tanár Budapest, 1999.03.18.  

1999 SINKÓ ISTVÁN: Rétegek, sűrűségek-folyamatok

1999 SINKÓ ISTVÁN: Rétegek, sűrűségek-folyamatok

2008.12.14

1999 SINKÓ ISTVÁN:

Rétegek, sűrűségek-folyamatok

Nézem Csikós Tibor festményeit és térben és időben utazni kezdek. Előbb barlangok mélyére, ahol ősi ábrák, rajzolatok tűnnek elém. Barlangfestmények valamikor a cro-magnoni ember korából. Állatok és emberek tömegei kavarognak szemem előtt, rajzok feszes ritmusban egymás fölött, alatt, egymáson. Képek, melyeket az idő alakított, a történelmi idő, mely generációról generációra újította meg a barlangba húzódó törzseket, s hozott létre álltaluk újabb, s újabb rajzi rétegeket. A barlangok képei időréteggé váltak, nem csupán a rajtuk ábrázolt események okán, de a különböző korokban elkészített és egymásra hordott ábrázolások rétegei miatt is. Ilyen, időben és térben felhalmozódó rétegek még azok a fantasztikus víz alatti látványok, melyek a tó, vagy tenger gyűrűződő vízfelszíne alá pllantva tárul elénk. A felkavarodó homok, a vele rárímelő vízgyűrűk, a kagylók és kövek együttese kortalan tágasságot mutatnak. Rétegek, melyek mindig másképp alakulnak, s másképpen artikulálhatók.Képtelen kalandnak mondanánk ezek képbe foglalását. Mégis ilyen képtelen kalandokra sokan vállalkoznak elszánt korunk gyermekei. A cseh Opalka számsorai, melyeket megszállott monotóniával fest évtizedek óta a 0-tól ki tudja meddig, a sosem ismétlődő egyhangúság képtelen rétegei, szürkén fehérrel, szürkével fehéren.Lehetetlen kalandnak tűnik Eszterházy Péter jó évtizedes válllkozása, mikor is egyetelen lapra leírta Ottlik: Iskola a határon című regényét. Az egymásra írt sorok, oldalak, fejezetek a megértésre nem, ám a két teljesítmény elismerésére - vagyis az eredeti műre, és a hódoló másolóéra - biztosan apellálhatnak. Csikós Tibor a megszállott kör rajzoló, aki rétegeit, felületeit mániásan borítja a teljesség, biztonság, örökkévalóság szimbólumával - végre egy jel mely minden népnél hasonló jelentéssel bír - nem a képtelenséget, s nem is a teljesítményt kísérti meg.A táguló terek, a ritmusok, a faktúrákká váló formák, a köztes negatív terek izgatják.Mikor több színt alkalmaz, mikor a monokrómia felé mozdul, valójában egy kibontakozó és összehúzódó képi valóság eredményei érdeklik. Kisérletező kedvében időnként a felületek plassztikussá tételével nehezíti dolgunkat. UgyanakkorNem optikai, de nem is pattern művészettel foglalkozik. A grafikai jel és a képi forma köztes állapotait kutatja, egyre inkább a találkozási pontok felületeit állítja előtérbe a táguló tér, akár egy szőlőfürt szemeinek sűrűje közül, akár a bolygók, és csillagok miliárdjainak közében fedezhető fel, arany barnán, vagy ultramarin kékben, ez Csikós Tibor képeinek, rétegeinek igazi közege. Becsapva vagyunk-e, hisz a közegek közt - mint lombok mögül az ég - a teljesség alig bukkan fel? Nem hiszem. Ez a körökkel, gömbökkel, kerek világ maga a teljesség. Csikós Tibor saját univerzuma. Sinkó Istvánképzőművész, művészeti író Budapest, 1999.11.16.( Elhangzott a Csikós Tibornak az Újlipótvárosi Klubgalériában megrendezett kiállításmegnyitóján.)

2002, Sinkó István cikke a budapesti Műértőben

2002, Sinkó István cikke a budapesti Műértőben

2009.01.18

2001 Sinkó István:

Mindenki teszi a dolgát

III.Festészeti triennálé, Szekszárd

"Ennélfogva a mostani triennálé anyaga gondos válogatás a Magyar festők Társasága tagságának újabb keletű munkáiból. Amint a díjzsűri is így ítélte meg a tárlatot, hiszen Molnár Péter vagy Dréher János műveivel éppúgy, mint az általam kiválónak tartott Csikós Tibor, Mózes Katalin, Szűts Miklós és Vojnich Erzsébet - egyaránt saját oeuvre-jét építi, és nem a Gulácsy életmű továbbgondolásán fáradozik. Mindenki teszi a dolgát."

2004, Budapest, Galéria IX

2004, Budapest, Galéria IX

2009.01.22

körök bozótosa, tisztása
- Tárlat -
NSZ • 2004. január 17. • Szerző: Bogácsi Erzsébet

Ritkák az igazán szögletes rajzolatok, annál gyakoribbak a körök (kép: Népszabadság - Szabó Bernadett)
A kulcsszó: folyamat. Ez a címe szinte mindegyik grafikának. Az a tárlat pedig, amely Csikós Tibor műveit a Galéria IX.-ben mutatja be, a Színes folyamatok címet viseli. Azt gondolná az ember, hogy e fogalmat megjeleníteni leginkább sorozatokkal lehet. A huszonvalahány lap közül pár valóban összetartozik, többnyire kettő-kettő. Mégis inkább arra a folyamatra utalhat, amely az egymástól különálló munkákat is összeköti, akár pályaszakaszokat is.

A kilencvenes években jelölhető ki a kezdőpont. Valamikor azután, hogy Szabadkáról áttelepült Magyarországra. Persze, sok mindennek a csírája még korábbról eredhet, akkoriból, amikor ösztöndíjas volt Párizsban. Nem egy művész járt be hasonló állomásokat. A negyvenes éveinek második felében tartó Csikós Tibor mégis nagyon egyedi módon asszimilálta művészetébe a tapasztaltakat. Nehéz felcímkézni munkáit, amelyekhez egyébként sajátos - túlnyomórészt a rézkarcot a foltmaratással, cukros repesztéssel társító - technikát alkalmaz.

Lassan távolodott el a figurális ábrázolástól. A tárlaton éppen fordítva, a valóságra utaló motívumok utóbb bontakoznak ki a finom kompozíciókból, amelyeket zömmel tavalyról datált az alkotójuk. Mindenekelőtt feltűnnek a színek, amelyek sohasem igazán élénkek, kihívóak. Mégis van melegségük, mint az őszi árnyalatoknak. Még a kékes, a zöldes, a lilás tónusok sem hidegek.

Ahogy nem ridegek a geometrikus alakzatok sem. Ritkák ugyan az igazán szögletes rajzolatok, annál gyakoribbak a körök, amelyek egymásra halmozódva szinte bozótosban sűrűsödnek. S ahol ritkásabbak, ott szinte valamiféle tisztásra vélünk kilátni. Mert ekkor már készek vagyunk sok-mindent, organikus formákat is látni és belelátni e képekbe. Falon kúszó folyondárt, vagy ugyanazon motívumba levelet, virágot, madarat.

Aligha véletlen, hogy az emlegetett cím mellett szerepel egy alcímféleség is: Képéhség. Akadnak grafikák, amelyeken Csikós jelöli is, hogy fénykép után születtek. Ezeken tájakat fedez fel. Erdős-ligetes zöldet, ívelő horizontot, más-más nézőszögből egy-egy alakot. Az igazi felfedezés mégis a kereszt. Ezt a címet viseli egyik lapja is, amely szinte e művészet summáját jeleníti meg. A keresztben benne rejlik a geometrikus forma is. Egyszersmind hordozza a realitását a szimbólumnak, amelyet elhelyeznek templomban, felállítanak temetőkertben. Ilyen cinteremre gondolunk, kékes-szürkés, márványt idéző színezése láttán. S mert e nemes kőbe szoktak vésni csigákat, amilyenek e grafikán sorakoznak.

2007 A martonosi napraforgóföld színei egy kínai kiállításon . Az újvidéki Magyar Szó cikke

2007 A martonosi napraforgóföld színei egy kínai kiállításon . Az újvidéki Magyar Szó cikke

2009.01.25Forrás: Magyar Szó, LXIV. évf. (2007. augusztus 24.) 197. sz., 9. p

Csikós Tibor magyarkanizsai származású képzőművész ez idő tájt Kínában tartózkodik, onnan e-mailben jelentkezett a Zentán élő Beszédes István íróbarátjának. A levelet Beszédes bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére, így áll módunkban azt - érdekessége és tényszerűsége révén - teljes egészében közölni.
"Kina Yunnan tartományának Kunming nevű fővárosában 64 napja tartózkodom. Ez a tartomány bronzkori leleteiről és sokszínű nemzetiségeiről (dai, naxi, lisu stb. - mintegy tizenhat) híres. Nevezik még az örök tavasz városának is a színes prospektusokon, nyáron hűvös (18 fok) télen enyhe időjárása miatt. A bronzkori dobokat és nemzetiségeket felhasználva a kínai Nemzeti Klasszikus Színház DinamicYunnan címmel egy nagyon expresszív, másfél órás darabot állított össze, ami alighanem világsiker lesz, annyira hatásos. Színpadi effektusok, a süllyesztőből felbukkanó kórus, az egész színpadot beborító pávafarok lepel, a megvilágítás széles skálája, és hát a 4-szer 7 dob, a 40 táncos és énekes, akit a vidéki nemzetiségi lakosságból verbuváltak, és ráadásként a két gyermekszereplő. Hétfőn láttam ezt az előadást.
A kunmingi TCG Nordica galériában (ahol rezidens művészként tartózkodom, műteremhasználattal, bentlakással) tegnap este 8 órakor nyílt meg két kiállítás. Az egyik egy nagy tízszereplős, svéd-kínai koprodukciós kiállítás Love Protection címmel, a kisebb az én egyéni kiállításom az emeleten, 15 képpel. A tíz kiállító művésznő különböző irányból közelítette meg a szerelem témáját. Installációkat, varrott-hímzett lepleket, kárpitokat, rizspapírra készült nyomatokat, sikeres és kevésbé jó festményeket, tüllbe csomagolt játék panoptikumot, labirintusábrázolást vonultatott fel a tornaterem nagyságú kiállítótérben.
Luo Fei képzőművész, a kiállítás egyik kurátora, mutatta be a művésznőket, akik röviden beszéltek közös projektjukról, majd szerény személyemet is felkonferálta a színpadra. Angol nyelven 3-4 percben bemutatkoztam a közönségnek. A kiállítás erőssége lett a kb. 5 méteres selyemcsík, amire martonosi napraforgóföld részletét, a virág belsejét festettem erős színekkel. Ezt ugyanis az elválasztó üvegfalon keresztül a lenti közönség nagyon jól láthatta.
Viszonylag sok embert találtam fent a kiállítóteremben. Meglepett, hogy az összes festményemet (amiből 8 hagyományos kínai festékkel rizspapírra készült, 2 selyemfestmény és 5 viszkozitás technikával készült grafika) lefényképezték. Sőt, a martonosi napraforgóföld selyemfestmény előtt fényképezkedtek többen is.
Állítólag a kínai művészeti elit egyes fontos személyiségei is látták kiállításomat.
Két grafikámat megvásárolták. Egyiket egy gyűjtő, a másikat pedig egy pekingi művésznő.
A két kiállítás nagy megelégedéssel, sikerrel zárult."

A világot járt festőművész

A világot járt festőművész

2009.02.19 A világot járt festőművészA múlt szerdán este a József Attila Könyvtár szervezésében Csikós Tibor: Yunnan tartományból Tibetbe című vetítéssel egybekötött úti beszámolójára került sor a könyvtár olvasótermében. A nagyszámú közönséget és vendéget Virág Ibolya köszöntötte.
Csikós Tibor beszélgetőtársa Weiss Zoltán volt, akinek tömören megfogalmazott, szellemes kérdéseire válaszolva foglalta össze életútját, és beszámolt a Kínában és Tibetben tett látogatásának élményeiről.A szülőföldjéről messzire szakadt festő elmondta, hogy Martonoson született, majd Kanizsára költözött. Iskoláit itt és Újvidéken végezte, majd 1981-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Gerzson Pál növendékeként. Jelenleg Svédországban él. 2007-ben három hónapos svédországi művészeti ösztöndíjjal Kínába utazott. Kunming városában a Nordica Galéria rezidens művészeként állította ki rizspapírra és selyemre festett munkáit.
Kunmingban műtermet kapott, ahol megismerkedett a hagyományos kínai festészettel. Leheletvékony rizspapírra és selyemre festett. A Kínában töltött három hónap alatt Csikós Yunnan tartományból elutazott Tibetbe is, ebbe az évszázadokig elszigetelt, misztikus és sejtelmes országba, amely ma már kinyílt a világ felé, és bárki számára látogatható. Lhasa városában, a dalai láma szülőhelyén is járt, de más tibeti turistalátványosságokat is megtekintett. Ezenkívül járt még Pekingben is, megmászta a kínai nagy falat, és megismerte a kínai emberek szokásait, életmódját és a kínai konyhát is.
Az élménybeszámoló végén a közönség megtekinthette és kezébe vehette azokat az emléktárgyakat és ékszereket, melyeket Csikós Tibor kínai és tibeti útjáról hozott magával. Csütörtökön Csikós Tibor festőművész-grafikus önálló kiállításának ünnepélyes megnyitójára került sor a Dobó Tihamér Képtárban. Az egybegyűlteket és a művészt Pósa Károly üdvözölte. Beszédében rávilágított, hogy milyen nagy ajándék és élmény az, hogy a tőlünk elszármazott festő elhozta ide alkotásait, és hogy megmutatta nekünk világszemléletének egy részét.
Ezután Ninkov Kovačev Olga méltatta és értékelte a művész munkásságát, majd megnyitotta a kiállítást. A műsorban Rúzsa Sára előadásában elhangzott egy részlet A kis herceg című meséből, és a Grufti Groove Band jazz trió muzsikája tette még ünnepélyesebbé a megnyitót.
A tárlaton bemutatott festmények, grafikák különleges technikákkal készültek. Vannak viszkozitás technikával készült grafikák, hagyományos kínai festékkel, rizspapírra és selyemre festett akvarellek, olajfestmények, rézkarcok, valamint lírai absztrakciókkal kiegészített grafikák. A művész kedvenc motívumai közé tartozik a kör, a kereszt, a fej és maszk, valamint a vajdasági motívumok.
A tárlat anyaga a festő 1985-tõl napjainkig tartó munkásságának a keresztmetszetét mutatja be. A kiállítás három hétig tekinthető meg a galériában.
K. Aranka
Forrás: Új Kanizsai Újság, 2009.02.19

2008, NINKOV KOVACSEV OLGA : A kókuszdió széttörése

2008, NINKOV KOVACSEV OLGA : A kókuszdió széttörése

2009.03.19

A KÓKUSZDIÓ SZÉTTÖRÉSE

Csikós Tibor kiállítása a szabadkai Képzőművészeti Találkozóban, 2008-ban

NINKOV KOVACSEV OLGA művészettörténész megnyitóbeszéde 2008-ban, a szabadkai Képzőművészeti Találkozóban

Csikós Tibor (Martonos, 1957) pályájának kezdete a Kanizsai Körhöz kötődik, tehát opusának egy szakasza a kör többi tagjához is - Bicskei Zoltánhoz (1958), Nagy Józsefhez (1957), de leginkább Dobó Tihamér Cigonyához (1937-1987). Ez utóbbi genius lociként hatott fiatalabb képzőművész társaira. Művészi hitvallásuk, az egyszerűsítés elvét követve, ez volt: a vonal mint szó, a mozdulat mint indíték, a természet mint példa, a honi táj és emberek mint ihletőerő. Csikós levelezésünk folyamán minderről így írt: "Tihamér művészi példaképem volt egészen kiskoromtól, később barátok lettünk, majd kollégák. Elvitt magával a kocsmába, a barátaihoz. Az öreg Bakota bácsi piszkos bádogbögréje (erősen gyengénlátó volt) azóta is kísért. Durbincs sógor népdalokat, betyárnótákat énekelt nekünk a Beograd kocsma asztalánál. De beszélhetnék Vas Bandiról és Cigonya egész kanizsai világáról hosszasan. Akkoriban többször is hangoztatta: egyetlen suhintással, a rajztoll vagy ecset egyetlen suhintásával megrajzolni a horizont vonalát, néhány helyi motívum (bogáncs, kóró stb.) akcentusával megtámogatva azt. Erről másoknak is beszélt, ez közismert, meg is írták többen. [...] Mielőtt elment volna, megigértem neki, hogy megvalósítom tájfestői gondolatát helyette.'' Csikós gesztusrajzainak és kollázsainak egy részét a barát, kolléga, festő, illetve Magyarkanizsa legendás alakja emlékének szentelte. Csikós Tibor pályáján 1987-ben kettős fordulat következett be: nyolc hónapos ösztöndíjjal Párizsban tartózkodott, s közben Dobó Tihamér búcsút vett az élettől. E két esemény egymásba fonódott: "Párizsban Joelle Serve grafikusművész Atelier 63 nevű műhelyében egy cinklemezről rézkarc és foltmaratás beiktatásával monotípiákat nyomtattam, Tihamér ritmikusan tagolt Tisza-parti tájképeire emlékezve. Az egész eredménye az lett, hogy egyfajta minimalizmus - redukcionizmusjelentkezett grafikáimban. Született egy grafikai sorozat, aminek központi motívuma egy kivilágított éjszakai ablak, amit kívülről szemlélünk. Az egész ciklus megjelent később Újvidéken, a Forum kiadó által 1987 őszén megjelentetett Teleírt világ című, a vajdasági magyar líra antológiája illusztrációjaként.'' (Ugyanebben az évben Nagy József Párizsban megrendezte első önálló színdarabját, a Pekingi kacsát. Ő ugyanis 1980-tól itt működött, majd 1985-ben megalapította a Jel színházat.) A következő hirtelen változás a nyolc hónapos párizsi ösztöndíj vége felé történt. Csikós látogatni kezdte a híres Atelier 17-et, amit az európai grafika egyik kulcsfontoságú egyénisége alapított és vezetett: Stanlley William Hayter (1901-1988). "Teljesen új utakra terelt a térlátásos absztrakció, amit ettől a legendás hírű angol mestertől sajátítottam el. Hatása elől kitérni nem lehetett, és nem is igen akartam. Számomra teljesen új dolgokkal találkoztam. Új látásmód, fogalmak és technika. Nem volt olyan ember a műhelyben, akire ne hatott volna Hayter és segédje: Hector Saunier rézmetsző technikája és a teljesen új színezési lehetőségek, amit a viszkozitás technika rejt magában. Ezt egyébként Hayter találta ki, a maga idejében nagy változást jelentett ez. Az a garfikus, aki ezt nem tanulta, nehezen is tudja elképzelni, hogyan működik ez, engem sokszor kérdeznek kollégák, képzett garfikusok.'' A viszkozitás technikája elősegítette Csikós végérvényes eltávolodását a figuratív kifejezésmódtól. A nonfiguratív művészetben elsősorban a térre és annak rétegeire öszpontosít. "Ennek Man Ray festészeti világához, Miro (aki szintén az Atelier 17-ben grafikázott) színes munkáinak teréhez van köze. Hayter buzdította hallgatóit az egyéni formanyelv kialakítására és a szükségletek tudatos kitapintására. Közben a következő megfigyelésekre hívta fel a figyelmet: Mi van elöl, hátul? A vonal a szóló elem, azt kíséri a textúra és ellenpontozza is azt. Fehéren jelenik meg a fekete, vagy fordítva? A grafikus kifordítja a teret stb." Hayter individuális viszonya az anyagokhoz az 1930-as években kialakult bioromantika művelőinek körébe sorolja őt, amit alátámaszt a szerves vegytan tudományából és a geológiából szerzett diplomája. Szenzibilitása, a vonal és az anyag vizualizált kapcsolatának művelése könnyen érthető és elfogadható volt Csikós számára, hiszen erre éppen Dobó Tihamér rajzai hangolták rá. Ráadásul olyan közegből származott, ahol az informel művészetének éppen a Vajdaságban voltak az 1960-as években kimagasló képviselői Ács József, Benes József és Petrik Pál személyében. Budapesti akadémiai évei alatt (1977-1981) az Erdély Miklós vezette Indigó csoport találkozóit látogatta, ahol az interdiszciplináris kifejezésmód érvényesült, illetve a Fluxus hagyománya: minden a folyamatban rejlik. A kísérleti, új művészi formák arra ösztönözték a fiatal alkotót, hogy mint diplomás festőművész visszatérve a grafikához (hiszen középiskolai tanulmányai ehhez a műfajhoz kötődtek) egy új, csakis számára látható és érzékelhető vonal és tér, szín és fény kapcsolatot teremtsen meg. Ehhez adott újabb lendületet 1988 tavaszán Lucio Fontana (1899-1968) gyűjteményes kiállításának megtekintése a párizsi Pompidou Központban. Az informel festészet mesterének több száz munkája óriási hatással volt a szerzőre: "Fontana hatalmas, mintegy 50 cm-es agyaggalacsinokat gyúrt, majd egy rúddal éles lyukat vájt beléjük, puha masszában nagyon éles szélű, durva lyuk. (Akaratlanul is Odüsszeusz kalandja jut eszünkbe a Küklopsszal...) Megpróbáltam Fontana módszerét áthelyezni a grafikába. Textúra - textildarab (géz) lenyomata a lágy alapban (grafikai technika). A fogalom (fej és radiáció) jelölve van rajzban. Mindez határozott, vékony éles krokivonal rézkarcban. Gyors, dinamikus képződmény. A lágyság ellentéte. Amikor mindez megjelent az Atelier 17-beli próbanyomatomon, cinklemezem kitakartam aszfalttal, csak egészen kicsi lyukat hagytam rajta valahol, és egész délutánra salétromsavoldatba helyeztem. Talán egy napba is beletellett, mire a sav egy millimétert kimélyítette a lemezemet. Ezután még néhány lyukat kellett maratni a kompozíció kiegészítésére. Ennek eredménye a Variation du téte III. című kisgrafikám, amit azután több színes variációban is kinyomtattam.'' E munkák közül egy a Rukovet (szabadkai irodalmi, művészeti és társadalmi kérdések folyóirata) 1990-ben megjelent, harmadik számának előlapjára került, a többi oldalt pedig Csikós alkotásaival illusztrálták. Ugyanabban az évben az újvidéki Új Simposion 4. számában jelent meg írása a kínai fametszés technikájáról, az előző évben pedig több lapban is napvilágott látott kanizsai és szabadkai kamarakiállításainak és párizsi útkereséseinek visszhangja (A. I.: Na tragu velikih - U Pariz po novu slikarsku tehniku, Subotičke novine, 23. XII 1988; Dudás Károly: A madár árnyéka, 7 Nap 1989. I. 6.). Szabadkán ekkor már bizonyos fokú népszerűségnek örvendett és három középiskola közkedvelt tanára lett (a Svetozar Marković Társadalmi Tevékenységek Oktatási Központjában, a Bosa Miličević Közgazdasági Középiskolában, valamint a Lazar Neąić Vegyészeti és Technológiai Szakközépiskolában). Csikós Tibor 1988-ban volt a szabadkai Képzőművészeti Találkozó Grafikai Műtermének alkotó vendége. A műhely gyűjteményében éppen a számára fontos művészeti fordulat évében, 1987-ban keletkezett akvatinta technikával készült alkotása képviseli. Benne nagy nyugalom, és csodás módon a későbbi érett alkotásainak monumentalitása érezhető, melyekhez immár a 90-es évek, a Budapesten való letelepedés vezetett. Folyamat volt ez, Csikós pedig mindig tudatában van a folyamatoknak, alkotásainak nagy részét is ezzel a címmel illeti, figyeli őket, hogyan forrnak ki és folynak egymásba. Az 1988-ban felhasznált fej - amőba motívum a 90-es évek dereka táján kör motívummá, olyan gesztusmotívummá vált, mint amit automatikus körmozdulatokkal szoktunk firkálni, vagy amilyenek a mantra ismétlődő kerek szavai. A festő ismétlő mozdulatokkal akkumulálja őket egy képi struktúrát teremtve a képfelületen, amely egyébként egyre színesebbé vált. Mivel a fekete minden alkotásán átvonul mint valami grafikai cégjelzés vagy matrix, és bizonyos feszültséget erdeményez, a megjelenő színek erre épülve erős fényhatást hoznak létre. Ebben sejlenek fel a struktúrák rétegei, azok lágy áthajlásai, esteleges formává szerveződő réteges alakzatai. A színek és fények difúziója Seurat alkotási eljárását idézi. A képek dinamikája szagatott és gyors, de kompakt. A lélegzet és a pillanat van benne minden képben, ezért nem volt nehéz általuk lépést tenni az aktuális lepke efektus ihlette ciklus megteremtése felé. Kivéve néhány drámai hangulatú művét, Csikós Tibor egyéni stílusú érett műveit a lírai hangvétel jellemzi, mintha alaptermészetének kivetített kódja köszönne ránk. A művész 1988-ban a következőket jegyezte fel: "Amikor festek, ugyanazt teszem, mint amikor széttörök egy kókuszdiót, hagyom, hogy történjék valami. Rájöttem: a festészet nem ábrázol, hanem történik." Tegyük hozzá, Csikós esetében a történés legfontosabb része ő maga, hiszen megfigyeléseivel és interveniálásával hozzájárul a kép keletkezéséhez. Alkotása nem tépi ki magát kezei közül, s fordítva, ő sem független tőle. Egyszeri és együttes építkezésről van tehát szó, amelyben a reflexeknek fontos szerep jut. Csikós Tibor 2002 óta Göteborgban él, Szabadkán újra tavalyi három hónapos kínai tartózkodása után állított ki. Ez első ilyen méretű önálló kiállítása a Vajdasában. Szolgálja művészetének megismerését a közönség körében és önmaga általi felülvizsgálását. Mert a kiállítás is egy kép, és olyan, mint egy kókuszdió, melynek rituális széttörése a kiállításmegnyitón megy végbe.

2007-2023 © Minden jog fenntartva

» Ninkov Kovacsev Olga: Egy cím nélküli alkotásról

Ninkov Kovacsev Olga: Egy cím nélküli alkotásról

2009.04.06CSIKÓS TIBOR: Cím nélkül, 2008.vegyes technika (kollázs, tempera, papír), A3,A bácskossuthfalvi 9+1 Művésztelep gyűjteménye Csikós Tibor (Martonos, 1957) első nagyobb méretű szabadkai kiállítása éppen egy éve, tavaly márciusában került megrendezésre a Képzőművészeti Találkozó alsó termeiben. A 2003-tól Göthenburgban élő művész, mint a Kanizsai Kör és a párizsi iskola képviselője - Stenlley William Hayter (1901-1988) tanítványaként ismert. Az újvidéki iparművészeti középiskola alkalmazott grafikai szakán 1976-ban, a Magyar Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán 1980-ban végzett, művészi énjét 1988-ban, az említett párizsi mester grafikai műhelyében szerzett tapasztalat érősítette. Az itt látható alkotásban bele van foglalva Hayter tanítása, mely az alkotás nyelvezetének újításai, illetve a kísérletezés által meglelt egyéni hang mellet foglal állást, és benne van Csikós örök példaképe, Dobó Tihamér (1937-1987) magyarkanizsai festőművész minimalizmusra törekvő művészete, amely a helyi adottságokat figyelembe véve alakítja ki motívumtárát. A tartalom és az anyag kapcsolatának vizualizálására Csikós újvidéki középiskolás évei alatt a vajdasági informel nagyjainak, Ács, Petrik, Benes törekvése, majd később Lucio Fontana párizsi kiállítása hangolta még jobban rá. A mellékelt alkotásban érezhető még a Fluxus hagyománya is, amelynek alapelve a folyamat kihangsúlyozása - Csikós, budapesti akadémiai évei alatt látogatta az Erdélyi Miklós vezette Indigo csoportot, ahol az interdiszciplináris alkotói módszerrel együtt a Fluxus eszméi érvényesültek. De hát mit is látunk, ha a mellékelt alkotásra nézünk? Egy függőleges téglalapot, melyet középen ferde vonal választ ketté. A srég vonal tulajdonképpen egy rés, amelyen át több virág függőleges irányba halad át és köti össze a két felületet. A virágok egyforma alakú és nagyságú tulipánok, ugyanolyan papírból, mint a hordozó, amelyre rá vannak ragasztva. A szerző a kollázs alkalmazásáról a következőt mondta: "Sokszorosító grafikai munkám során tudatosodott bennem, milyen fontos a nyomódúc domborzata. Mivel párhuzamosan festészettel is foglalkoztam, képeimet teleragasztottam papírból kivágott tulipánokkal, egyrészt, hogy plasztikus felületre fessek, másrészt, hogy a képfelület személyesebb legyen". A tulipán, régi eredetű Csikós Tibor művészetében. Grafikáin a 80-sa években bukkan fel és van jelen később is, különböző alkotásain. Azon kevés szimbólumok közé tartozik, melyek felismerhető szótárát, illetve motívumtárát képezik A tulipán a magyar népművészetnek mindig is egyik jellemző szimbóluma volt, de a magyar képző és iparművészetben a XIX. század végén és XX. század elején élte virágkorát. Többnyire épületdíszítéseken és iparművészeti tárgyakon való megjelenése a magyarságot szimbolizálta. Ugyanakkor létezett a Tulipán mozgalom is, amely a magyar művészetet, magyar termékeket pártfogolta és mindezért látjuk gyakran a magyar szecesszió alkotóinál, pl. a szabadkai szecessziós stílusú Városházán és sok más korabeli épületen. Csikós Tibor otthonról kölcsönözte a tulipán motívumot, édesanyja hímzéseiről. Ez bizonyára nem volt olyan tudatos választás, mint a Tulipánmozgalom idején élő alkotóknál, de legalább olyan erős késztetésből ered és, mint látjuk kitartással él. Amellett, hogy a kollektív tudat egy fontos toposza éledt fel Csikós művészetében, amelynek percepciója magyar lakta vidékeken más, mint pl. Svédországban, Csikósnál a tulipán az otthont, az otthonról hozottat is jelenti. Igaz, a mellékelt alkotáson a tulipánok alig észrevehetőek, mert színükkel beleolvadnak az alapba, alakjukkal és azzal, hogy áttörnek a képszéleken, viszont felkeltik a figyelmet magukra. Kettős érzésünk és gondolatunk támad így velük kapcsolatban: egyrészt egy rejtett de folyamatosan jelenlevő felfelé törő erőt érzékelünk, amely képes a szakadás által keletkezett résen is áthaladni - tehát összekötő erő, mondhatni kapocs is egyben, másrészt a konvencionális keretből való kitörés a képen kívüli kép gondolatát veti fel, és egy szabad, játékosan szellemes alkotóra utal. A szabad áramlás könnyedségét a kép színvilága is alátámasztja, melyet alul egy nehezebb színösszetételű barnás - zöldes - okker felület képvisel, felül pedig egy kékes, légiesen könnyű, ám ugyanakkora rész. Első asszociációnk a növény földből való kitörése a felső térbe, a levegőre, de átvitt értelemben jelenthet sok mást is. Ami viszont ennél erősebb utalás, az a folyamatra való rámutatás, illetve a változás közben is egyben maradás képessége. A kétféle állapotot hangsúlyozza a két különböző színfelület, amely átfolyik egyikből a másikba, és jellegzetesen Csikós Tiborra, egyforma szemcsékből, illetve körökből van alkotva. Ebben a hálómotívumban jelenik meg a rés, amely hangsúlyozza a két felület különbözőségét. A rés, mint motívum a kortárs képzőművészetben több alkotónál is jelen van, gondoljunk csak egy itthoni példára: Szarapka Tibor által alkotott A szabadságért küzdő ember emlékére című 56-os Palicson felállított emlékműre. E köztéri szobor alapját két fehér, szabálytalan durva kőtömb alkotja, melyek között allig tenyérnyi egyenes rés húzódik. A masszív kövek közötti szabályos keskeny űr, az anyag mesterséges egymástól eltáválasztásáról szól, de a kövek közelsége utal egybetartozásukra. Az űr a határ, illetve annak szellemi és anyagi értelemben vett variációi. Csikós képréssének keletkezése a 2001-ben Budapesten meghirdetett Képpárok című kiállításra való készüléséhez kötődik, amikor két A4-es rajzlapot néhány centivel kisebbre vágva, majd egymás mellé helyezve rést hagyott, a felületet pedig teleragasztotta papírtulipánokkal. Erre - ahogy mondja - egy képet festhetett, ami ugyanakkor kettő is, illetve egy pár (Folyamat T 101). A most mellékelt alkotás végső formája tavaly alakult ki, miután a szerző egy szlovéniai művésztelepről a bácskossuthfalvi 9+1 Művésztelep alkotóházába érkezett, és elővette a 2001-ben elkezdett képvázlatokat. Közöttük volt a szóban forgó mű is, melynek színvilága ekkor alakult ki, amit Csikós így mond el: "...az írisz, átmenet a kékből a barnába. A két szín találkozásánál egy kaotikus rajzolat is kibontakozik, amit nem fejlesztettem tovább az egész felületre, inkább a kép alsó felén meghagytam a kisség naivan megformált zárt köreimet, karikáimat, ami egy önmagában álló térkonstrukció. A felső kék részen elég jól kivehetőek az alsó fekete réteg apró foltjai. Az egész egy atmoszférikus festmény, mintegy levegőperspektíva madártávlatból. Pontosabban a repülőn utazó ember nézőpontjából. Rejtett kép. A szlovéniai művésztelepen a tájkép fogalmát próbáltuk meghatározni előzetesen." Csikós Tibor nem adott címet a bácskosúthfalvi alkotóházban hagyott alkotásának, azonban ez év januárjában a művésztelep harmincadik évét ünneplő tárlaton és annak katalógusban tévesen Csipkerózsika álmára keresztelték el művét. Erről utólag értesülve a szerző utalt René Magrite esetére, aki miután lerajzolt egy pipát aláírta, ez itt nem pipa. Ez úgy is értelmezhető, hogy egy műnek nem feltétlenül szükséges címet adni főleg, ha nem lényege. "Esetemben a csipke (textúra) találó csak - vallja a Csikós - de azt nem kell leírni. Mindenki látja ugyanis. Erről eszébe juthat Csipkerózsika, és az álma is és, ha ezt nekem elmondja, akkor azt felelem, hogy ez egy jó asszociáció, szubjektív érzés alapján, de nem helyeslem, hogy a művem alá írja." Ez a tévedés és a szerző reakciója megnyitja a művek címének problémakörét, ami egy külön írás témáját képezheti. Mi most viszont leszögezhetjük, hogy Csikós Tibor tavalyi és ez év februárjában a magyarkanizsai Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény új képtárában rendezett tárlata komoly visszatérését jelezik, és az utóbbi évek jelentős képzőművészeti eseményét képezik.

2009, Dékei Krisztina írása az Új Művészetben

2009, Dékei Krisztina írása az Új Művészetben

2009.09.18Dékei KrisztaRétegek Csikós Tibor és Åke Staffansson kiállításaArt 9 Galéria, 2009. augusztus 5-31. A svéd szobrászművész és a 2002 óta Göteborgban élő festőművész közös kiállítása talányos címet visel: "A természethez". A cím nem a reflektálatlan leképzésre vagy az ájult tisztelgésre utal, hanem arra, hogy a két alkotó - ugyan különféle módon, de - innen, a skandináv táj felől közelít a kép/szobor készítése felé. Nemcsak a tradicionális kiindulópontban (témában) rejlő kifogyhatatlan lehetőségek két pólusa villan fel, hanem két ellentétes világ is: az egyikben tél van, a másikban nyár.Åke Staffansson korábban monumentális és különös aurájú üvegmunkákat és installációkat készített. A melankolikus és fájdalmasan szomorú installációk nem a testi, hanem az emocionális emberi létezés lenyomatai; ilyen az összekulcsolt bronz kézfejek között "pihegő" apró üvegszív vagy az a munka, melyben két ketrecből kinyúló üvegkéz hiábavalóan nyújtózik az oldalán fekvő bronz játékmackó felé. Négy méter magas, toronyszerű és karcsú üvegkalitkája egyértelműen egy domesztikált természetre utal. Ez a mű egyszerre idézi meg az állatkertek madárketreceit és azokat az elegáns télikerteket, mini pálmaházakat, melyekben a burjánzó trópusi növények között egzotikus madárkák csivitelnek. Ebben a tornyocskában azonban királysasok "üldögélnek" vagy "röpködnek": testük mintegy beledermedt, belefagyott a teret határoló hűvös üveglapokba. Az Art 9 Galériában kiállított Staffansson-munkák olyan sajátos fali üvegképek, melyek hártyaként egymásra rakodó, egymásba folyó rétegekből állnak. A karcolások, nyomok, apró üvegszilánkok a befogadóban előhívják a csikorgóan hideg tél képét: az ablaküvegen kikristályosodó jégpászmákat, az eliszkolt farkas nyomában lassan felgyűlő porhavat. Az üvegből kidomborodó állat-"arcképek" (farkas, sas és rénszarvas "portrék") letisztultan egyszerűek, akár a gyerekeknek szánt plüssállatkák, miközben igencsak rémisztőek is. Mintha a falon egy sajátos trófeagyűjtemény sorakozna, csak a kör alapra applikált valódi szarvasagancsok, vicsorgó vaddisznópofák helyébe jéggel konzervált sarkvidéki lények utánzatai lépnek. A két művészt a rétegek, a rétegzettség kiemelt szerepe és a kör mint motívum jelenléte kapcsolja össze. Bár Csikós Tibor festőművész, még festményei is letagadhatatlanul kötődnek a grafikához, s leginkább azokhoz a tanulmányokhoz, amiket 1988-ban Párizsban, az Atelier 63-ban, majd az Atelier 17-ben folytatott, ahol új színezési lehetőségeket és a viszkozitás technikáját sajátította el. Az olaj-vászon festmények előképe egy-egy saját maga által készített fotó. Erre a kiindulópontra vetülnek a különböző rétegek, a néhol a posztimpresszionizmust megidéző fénylő festékfoltok, a vonalhálók, majd az ezekre rakódó körmotívumok, amelyek a korábbi hangsúlyos jelhagyáson túllépve mintegy finom hálót szőnek a kép felületére. A köröcskék egyszerre tűnnek az örökkévalóság szimbólumaként értelmezett tökéletes forma reinkarnációinak, de olyan természeti létezők imitációinak is, mint a szőlőfürt vagy az apró méhkaptár-sejtek. Ez a különös, mindig változó sejtmembrán le- vagy elfedi a természeti elemeket (a nyári napfényben fürdő fákat, leveleket, tavat, hegyormot), miközben alkalmas arra is, hogy a tér mintegy a néző felé. a végtelenbe táguljon. Ezek a képek lélegeznek és pulzálnak, hasonlóan ahhoz, ahogy 1988-ban Csikós Tibor lejegyezte: "A festészet nem ábrázol, hanem történik". A formák faktúrává válnak, s a kétféle képi nyelv és réteg, az "előtér" absztrahált jelei és a mögöttük felbukkanó "valóságos" tájkép ütközése egyfajta folyamatos lüktetésbe sodorja a műveket.Az élettől vibráló festményeket jól ellenpontozzák a levadászott, mozdulatlanságba merevedett sarki állatok üvegzárványai. A természet örök: a télre nyár jön, s a nyárra tél.

2009 Ninkov K. Olga: CSURGÓ NYOMOKON Suhajda Zita festészetéről (részlet)

2009 Ninkov K. Olga: CSURGÓ NYOMOKON Suhajda Zita festészetéről (részlet)

2009.09.212009 Ninkov K. Olga: CSURGÓ NYOMOKON Suhajda Zita festészetéről (részlet)

Suhajda Zita annak a szellemiségnek a jogos utódja tehát, amely annyira jellemzte a korábbi vajdasági pikturális avantgárd eszményét, és olyan kiváló élművészeit, mint amilyenek Ács József, Benes József és Petrik Pál voltak, vagy amilyenek a szabadkaiak "párizsi festői": Josip Skenderovic Ago és Csikós Tibor.

Ninkov K. Olga: Farkasok és angyalokKépzőművészeti tanulmányok és esszék (101. oldalról,)Életjel könyvek 134.

2009 Szabadka: Grafoprodukt nyomda,

2010 , A Jönköping-Posten kritikája

2010 , A Jönköping-Posten kritikája

2010.04.08MARIA CAMPBELL: Egy új Zijo és furcsa madarak Nyugaton (részlet)

"Az a göteborgi grafika,amely most benépesíti a ház falait, ( cím: Tändsticksgränd 24, Jönköping), azt mutatja, hogy vannak más módszerek,és más kifejezési formák, és hogy ez az ilyenféle, különböző tájakról való vendég-kiállítók meghívása kellene, hogy érvényesüljön mint szabály. Nagyon izgalmas, más, és igen, talán mondhatjuk azt is hogy, idegen. És az egyéni alkotás számára inspiráló.
Egy ilyen furcsa, idegen madár Csikós Tibor a képeivel, amelyekben az üresség szinte száműzetésben van, mintegy a Kelet-Európa visszatükröződéseként. Ezek mozgásban lévő felületek, szimbólumokkal és ritmusokkal, egymásba áttünedezvén. Az ember ökéntelenül is csillagokra és galaxisokra gondol képei előtt, ahol a színt kiegészíti a ritmikus játék. Viszkozitás nyomtatás vagy anyag és szitanyomás a technikái ,melyeket száz százalékosan ural ezekben az itt kiállított grafikai művekben. "
Hétfő , 2010. február 8-a, Jönköping Posten, Jönköping, Svédország

2010 A Kanizsai Újság cikke

2010 A Kanizsai Újság cikke

2010.08.24A TÁVOLBA SZAKADT FESTŐMŰVÉSZ Beszélgetés Csikós Tibor grafikus-festőművésszel Magyarkanizsán bizonyára sokan ismerik Csikós Tibort, a művészt, aki messzire szakadt szülőföldjétől. De sűrűn haza látogat, hiszen a mi Tisza-parti csendes kisvárosunkban a rokonok, barátok társaságában érzi magát igazán otthon.Őt kérdeztük múltról, jelenről, művészetről és persze önmagáról. - 1957-ben születtem Martonoson. Életem első hét, a gyerekkorom meghatározó évét töltöttem el ott. Rengeteg szép emlék maradt meg bennem abból az időből, az utcabeli gyerekekkel sokat játszottunk. Egyszer kivágták a főutcán a nyárfákat és mi a fiúkkal a farönkökön mászkáltunk, ugráltunk és eltörött a karom, még ma is meglátszik a helye. Emlékszem a lakodalmakra is, amelyek nekünk gyerekeknek külön örömet jelentettek. Van egy megrázó élményem is, ami mély nyomot hagyott bennem, pedig még csak négy éves lehettem. A Tiszán csónakáztunk, és valószínűleg sokan ültünk a csónakban, ezért az a Majomszigetnél felborult. Csodával határos módon a családom, apám, édesanyám a bátyám és én megmenekültünk, kimentettek bennünket. A balesetet leszámítva mondhatom, hogy boldog, gondtalan szép évek voltak azok ott falumban.- Hová vezetett az út Martonosról? - Átköltöztünk Kanizsára, itt jártam általános iskolába. Nagy József és Bicskei Zoltán voltak a legjobb barátaim. Bicskei Jolánka rajztanárnő már akkor felfedezte bennünk a tehetséget. A tanulmányaimat Újvidéken folytattam a Képzőművészeti Szakközépiskolában. Amikor befejeztem a középiskolát, Szabadkán helyezkedtem el, mint technikai rajzoló az Aurometálban. Ez idő alatt intenzíven készültem a felvételi vizsgára és 1977 nyarán felvételiztem a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakára. Elsőre fel is vettek és négy év múlva be is fejeztem a tanulmányaimat. '81-ben hazajöttem Kanizsára, majd '83-tól Szabadkán tanítottam képzőművészeti kultúrát három középiskolában is. Később ott is telepedtem le. 1991-ben átköltöztem Budapestre, az ok ismert, nem kívántam részt venni az itteni háborúsdiban. 11 évet éltem a magyar fővárosban, majd feleségemmel együtt - mivel ő ott kapott munkát -, Göteborgba költöztünk. Jelenleg egy Göteborg közeli kisebb településen élünk, szép környezetben.- Milyenek a svéd emberek?- A svédek barátságosak, segítőkészek és nagylelkűek, de távolság tartóak is egyben. Nagy hangsúlyt fektetnek az önállóságra, például egy 18 éves svéd fiatal elkerülhet otthonról és önálló életet kezdhet. Nagyon előrelátóak, az élet minden területén mindent jó előre megterveznek. Ez a túlszervezettség nagy önfegyelmet és sok lemondást kíván, vagyis emberi szempontból ez már igen csak megterhelő. Talán ez a hátránya az olyan magas szinten szervezett társadalomnak, mint a svédeké.- Dióhéjban vázolta az életútját, de beszéljünk a művészi elhivatottságról és a munkásságáról is?- Újvidéken már figyelemmel kísértem a művészi elképzeléseket, készültek alkotások, megszületett egy művészi elgondolás is, mely szerint a geometrikus, koncentrikus vonalakat szembe állítottam a lírai, absztrakt képpel. Kitaláltam egy technikát is, két nézőpontból látható képeket készítettem. A középiskolás évek utáni időszakban már részt vettem a Temerini Amatőr Képzőművészek Találkozóján (TAKT). 1981-ben Bicskei Zoltán, Nagy József és én összeállítottuk és megszerveztük a Kanizsai Csoport kiállítását a Gyógyfürdőben. Mi hárman voltunk a csoport tagjai, Dobó Tihamér pedig tiszteletbeli tagja volt a csoportosulásnak. A névadó Tolnai Ottó volt, ő nevezet el minket egy cikkében Kanizsai Csoportnak. A második kiállítás ideje alatt katonáskodtam, de a barátaim kiállították az alkotásaimat. 1986/87-ben egy tartományi pályázaton a francia kormány 8 hónapos művészeti ösztöndíját nyertem el. Párizsba utaztam, ahol grafikai tanulmányokat végeztem. Ez azért fontos, mert ott kezdtem el a grafikával behatóbban foglalkozni. Franciaországban ugyanis nagy hagyománya van a nyomtatott grafikának. Két műhelyben is tanultam, először elsajátítottam a mélynyomó technika alapjait (rézkarc és rézmetszet), majd a híres "Atelier 17" -ben egy világhírű angol grafikustól modern, kevésbé ismert, a viszkozitás technikát tanultam meg. Hogy tudásomat tökéletesítsem, önerőből még nyolc hónapot tanultam Párizsban. A budapesti évek alatt is dolgoztam, tagja voltam néhány szakmai szervezetnek is, amelyek a hivatásos képzőművészek érdekvédelmi szervezetei voltak, grafikusok, művészek alkották őket. Immár nyolc éve élek és alkotok Svédországban. 2007-ben pályázat útján nyert három hónapos svédországi művészeti ösztöndíjjal elutazhattam Kínába, ahol Kunming városában a kínai festészet alapjait sajátítottam el és a Nordica Galéria művészeként állítottam ki rizspapírra és selyemre festett munkáimat. Felvettek a Svéd Alkotói Közösségbe, ahová igen nehéz bejutni. Az alkotó műhellyel februárban öt grafikus társammal együtt csoportosan állítottunk ki Jönköping-ben a helyi művészek galériájában. A kiállításon nagy sikere volt az alkotásaimnak, kitűnőnek tartották őket és elismeréssel beszéltek róluk. A helyi svéd újság elismerő kritikát közölt rólam, aminek nagyon örültem. Csak egy mondat erejéig idézek a cikkből: "Viszkozitás, nyomtatás vagy anyag és szitanyomás a technikái, melyeket 100 százalékosan ural ezekben az itt kiállított grafikai művekben". Amit még fontosnak tartok elmondani, hogy Göteborgban minden év áprilisában rendeznek magyar hetet, ahol a Svédországban élő magyar származású művészek állítják ki alkotásaikat. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy 2011-ben a kiállítás anyagát én fogom összeválogatni.- Európában, Párizsban, Budapesten, Svédországban elismerik a művészetét, de mi a helyzet itthon?- Tavaly februárban volt önálló kiállításom a Dobó Tihamér Képtárban, az idén pedig kilátásban van egy kiállítás Újvidéken. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy itt nem igazán becsülik meg a művészetemet, nem érzem, hogy Kanizsa felvállalna, mint művészt. Még soha nem rendeltek tőlem semmilyen munkát, nincs egy hely, ahol kint lenne egy alkotásom is. Tehát mellőzöttnek érzem magam idehaza. A régi kanizsai művész barátaim munkásságát elismeri a város, talán a helyben élőknek nagyobb lehetőségeik vannak a művészet terén, mint nekem aki külföldön élek. Európa szerte elismerik a munkásságom, a művészetem, itthon pedig számkivettetnek érzem magam, ez némi keserűséggel tölt el.És ezen a ponton nincs több kérdés. Illetve van még egy: vajon mi lehet az oka annak, hogy Csikós Tibor grafikus-festőművész - ez a komoly, csendes szavú, mély műveltségű ember - nem részesül kellő elismerésben itt a szülőföldjén, a városában ahová mindig visszatér?

K. Aranka

(Kanizsai újság, 2010.07.)

2010 Péter László DERENGŐ SZÍNÖZÖN

2010 Péter László DERENGŐ SZÍNÖZÖN

2011.01.14

DERENGŐ SZÍNÖZÖN

ADALÉKOK CSIKÓS TIBOR FESTÉSZETÉHEZ

A XX. századi avantgárd, a mintegy fél évszázadig úgy-ahogy kordában tartható, és az izmusokban kicsúcsosodó, a fokozatosság elve szerint fel-, majd átépülő stílus lassú ütemben, burjánzó képleteiben valósult meg... Az 1950-es években azonban immár túlnőtte önmaga keresetlen célkitűzéseit. Leporolva, majd újrahasznosítva stíluskincsének azon értékes, még kibányászható roncselemeit, amelyeket a második világháború vészkorszaka maga alá temetett, immár neoavantgárd, még később immár transzavantgárd néven hullámzott tovább. Történelmi háttere is volt tehát az újjászületésnek, de mind a nyugaton, mind a keleten megvalósult, igaz, némi ingatag idő- és stílusbeli eltéréssel...

Rövid bevezető eszmefuttatásunk talán segít abban, hogy megleljük Csikós Tibor művészete és az enformel közötti párhuzamokat: a számunkra fontosnak tűnő összefüggéseit, kapcsolati lényegét.

Bohócportré (1985), olaj-kartonAz 1957-ben a Vajdaság északi peremvidékén, Martonoson született, de Magyarkanizsán felnövekvő festő- és grafikusművész, rajztanár előbb 1972-1976 között Újvidéken, a Bogdan Suput Iparművészeti Szakközépiskolában, majd 1977-1981 között Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mestere Gerzson Pál volt.

Tudjuk róla, hogy habár kezdetben a "hagyományos festészetet" (sic!) művelte, szellemi kalandozásai során és útkereséseiben eléggé korán eljutott a korszerű művész(et)i forradalmakhoz. E felfedezési vágy követése során immár főiskolásként olyan alkotókkal hozta össze a sors, akik már a nyolcvanas évek legelején, a konceptualizmus új eszmeiségét szemérmetlenül meglengették Budapest fölött, és akik Csikós hajtóerejének motorját segítették. Gondoljunk például, a művész-zseni Erdély Miklósra - aki, úgymond, Magyarországon úttörő bátorságot mutatott...

Ekkoriban (és talán később is) csupán két délvidéki művészember, idősebb kolléga kísérte nagy figyelemmel Csikós Tibor korai munkásságának alakulását: Torok Sándor és Gyurkovics Hunor festőművészek. Érdekes módon míg Budapesten Erdély Miklós és az Indigó csoport tisztelte és befogadta őt, az újvidéki Új Symposion 1980-ban még sorra közöletlenül adta vissza munkáit. Az első figuratív korszakában bohócok, majd motorosok jelennek meg képein, lavírozott tusrajzain, akvarelljein, temperáin...

Sutba vágott, elfelejtett bohócbábui, diópác- és akvarellfényű rajzai előrevetítették a mintegy évszázadot megélt és méltán hírnevessé vált kanizsai Amatőr Színház jóval későbben bekövetkezett halálát. (Az immár felfedezhetővé vált próféciának micsoda íve...) Fiatal festőnk a provinciálisnak beállított, ám annál jóval több, korszakalkotó hűséges őskolosszus-festőjének, derékba tört nagyszerű fűzfájának, Dobó Tihamér (1937-1987) Cigonyának a bizalmát és a barátságát is érezte.

Az egyetemi tanulmányok befejezésekor Csikós Tibi még hazatérőben volt, Kanizsára. 1983 és 1986 között Szabadkán középiskolai rajztanárként dolgozott: eközben lázas alkotói munkát is folytatott. A már említett bohócokat és motorosokat festegette.

Amikor a francia kormány 1986-87-re szóló egyéves tanulmányi ösztöndíját végre megnyerte, és elutazott Párizsba, pár hónap múlva már harsányan merész színezésű, mégis egy Veronika-kendő sejtelmességét mutató absztrakt kísérleti rézkarcciklusával büszkélkedhetett. Két év után, Szabadkára visszatérvén végül a balkáni háború elszabadulásáig, 1991-ig tanított. Párizs után már akvarelleket, absztrakt fejvariációkat is festett.

Péter László: Csikós Tibor-portré

2011 Lerums Tidning (Lerumi Újság)

2011 Lerums Tidning (Lerumi Újság)

2011.03.10KULTUR OCH NÖJE

Internationell i galleriet

2011-03-10: Nu på lördag, den öppnas en lika sällsynt som spännande utställning i Dergårdsgalleriet.
Konstnären, grafikern och målaren Tibor Csikós har funnit nya vägar inom konsten och har alltmer lämnat det han kallar "fransk strukturell abstraktion" och söker istället inspiration i den västgötska naturen.
Tibor kommer ursprungligen från forna Jugoslavien men flyttade tidigt till Budapest där han fick sin konstnärliga utbildning vid Hungarian Academy of Fine Arts Faculty.
Ett stipendium att studera konst i Paris förde honom vidare till grafiska studier för legendariska brittiska målaren och grafikern Stanley William Hayter som verkade i Paris.
Hayter utvecklade de grafiska teknikerna och grundade också den inflytelserika skolan Atelier 17 där Tibor Csikós kom att arbeta under en period innan han återvände till Jugoslavien. Det blev ett ganska kort återseende med hemlandet. Inbördeskriget bröt ut och Tibor flyttade på nytt till Budapest.
- Jag jobbade abstrakt under många år. Det har jag nu delvis lämnat. Jag använder ofta cirkeln som huvudelement både i mitt måleri och i grafiken.
Berättar Tibor som när hans hustru fick arbete som narkosläkare på Östra Sjukhuset i Göteborg bestämde sig för att flytta med till Sverige.
- Visst finns det natur i Ungern också, säger Tibor men när jag kom hit och upptäckte den svenska naturen, alla sjöar, vilda djur och stora skogar, och att det fanns en sådan tillgänglighet, då förändrades mitt måleri.
- Jag har börjat måla allt mer figurativt. Det finns en ny fas i mitt måleri som jag gärna vill visa upp i den här utställningen i Lerum.
Tibor Csikós fick 2007 ett arbetsstipendium till Kina där han lärde sig det traditionella kinesiska måleriet på rispapper och på siden.
Att Tibor valt att visa sin konst i Lerum beror kanske på att han har ett alldeles speciellt förhållande till Lerum.
När han och hans hustru kom till Sverige 2002 hyrde de nämligen en kolonilott vid Aspen för att odla egna grönsaker.
Idag inskränker sig odlandet till äppelträden i egna trädgården men kolonilotten väckte intresset för naturen som inspirationskälla.
Utställningen i Dergårdsgalleriet pågår till den 23 mars. Inbjudare och arrangör är kultur och fritid.

ezdőlap » Bibliográfia » 2011.03.17. Peter Welling: Tillbaka till det förestallande

2011.03.17. Peter Welling: Tillbaka till det förestallande

2011.03.18

Tillbaka till det föreställande

2011-03-17:En frisk fläkt av svensk natur bjuder Tibor Csikós på i Dergårdsgalleriet.
Refigurativ kallar han sin utställning. Titeln syftar på hans återvändande från det abstrakta till det föreställande i sin konst.

- I cirka 15 år har jag bara ägnat mig åt abstrakt konst, säger Tibor till LT.
Men när han flyttade till Sverige för nio år sedan kände han att naturen och ljuset lockade honom till att göra mer konkreta bilder igen.
Nu visar han båda sidorna av sin konst i Lerum i en spännande utställning.
- Jag tror att det kan vara bra att se dem tillsammans. Jag tror att slutsatsen blir att det främst är ljuset som intresserar mig.
Han blandar gärna olika grafiska metoder i sina bilder, viskositetstryck, etsningar och koppartryck. Även om det är svårt att finna något att verkligen känna igen, finns det faktiskt något av liv och rörelse även i de abstrakta verken, och de är fulla av små fragment av någonting som skymtar under ytan eller emellan någon typ av vågrörelse. Dessa underströmmar lockar ögat att stanna och undersöka varje bild.
De mer föreställande bilderna, som här är målade med oljefärg, fångar atmosfär, ljus och stämningar från naturen, utan att egentligen vara särskilt avbildande. Han bygger upp målningarna med hjälp av små cirklar, på ett sätt som kan erinra om pointillismen. Utställningen pågår till 23 mars.

Peter Welling
peter.welling@lerumstidning.com

Vissza az ábrázoláshoz

2011/03/17: A svéd tájábrázolás friss szellőjét kínálja Csikós Tibor festőművész a Dergårdsgalleriet-ben.
A Refigurativ címet adta a kiállításának. A cím utal visszatérésére az absztraktból az ábrázolóba, a művészetében.
- Körülbelül 15 éve, én csak az absztrakt művészetnek szenteltem magam ", mondja Tibor az LT-nek.
De amikor Svédországba költözött kilenc évvel ezelőtt, úgy érezte, hogy a természet és a fény vezette , hogy konkrétabb képeket alkosson újra.
A mostani izgallmas kiállításán művészetének mindkét oldalát bemutatja.

- Azt hiszem, jó együtt látni ezeket. Azt hiszem, a következtetés az, hogy elsősorban a fény az, ami érdekel engem.
Szívesen keveri a különböző grafikai módszereket képein, úgy mint a viszkozitás nyomtatást, a rézkarcot és mélynyomást. Bár nehéz találni valami ábrázolót, tényleg úgy érzem, hogy van valójában valami élet és tevékenység még az absztrakt alkotásokban is, és tele vannak apró töredékei valami fenyegető a felszín alatt, vagy a között bármilyen típusú hullám. Ezek a felszín alatti áramlások vonzzák a szemet, hogy megálljon, és megvizsgálja az összes képet.
Azok az ábrázolóbb képek, melyeket olajjal festett, rögzítik az atmoszférát, a fényt és a természet hangulatát, anélkül, hogy igazán, speciálissan ábrázolók legyenek. A festményeit kis körök segítségével építi fel, oly módon, hogy visszahívhatja a pointillizmust. A kiállítás március 23-ig fut.

2011 Vajdaság Ma Portál

2011 Vajdaság Ma Portál

2011.10.092011. szeptember 30. [18:50]

Újvidékiek művészeti fesztiválja az A38 hajón

Emigrantski - Húsz éves az újvidéki emigráció címmel művészeti fesztivált rendeznek kiállítással, koncertekkel, filmekkel vasárnap a fővárosi A38 hajón.
drMáriás (Máriás Béla) festő, zenész, író, a Tudósok együttes alapítója az MTI-nek elmondta, hogy művésztársaival együtt közösen akartak megemlékezni menekülésük 20. évfordulójáról. Vagyis arról, "amikor például engem a jugoszláv katonai rendőrség el akart vinni Vukovárra, erre 1991. október 1-jéről 2-ára virradóra átszöktem Magyarországra". Mint felidézte, Milošević azt hangoztatta, Szerbia nem áll háborúban senkivel, csupán hadgyakorlat folyik a másik tagállam területén.
"Az elmúlt húsz év alatt sem derült ki a Magyarországra menekült vajdaságiak számára, mik is ők valójában. A befogadó állam nem tisztázta, hogy ők menekültek, bevándorlók vagy ideiglenesen itt tartózkodó turisták, bár ők már úgy érzik, hogy idetartozókká lettek" - fogalmazott a művész.
Elmondta, hogy valójában osztálytalálkozót tartanak az A38 hajón. Vasárnap 18 órakor vajdasági képzőművészek kiállításával nyílik a fesztivál. A kiállításon vajdasági alkotók, Bada Dada, Baráth Ferenc, Bálind István, Csikós Tibor, drMáriás, Dudás Szabolcs, Igor Lazin, Kerekes László, Kis Endre, Markulik Balázs, Péter László, Sinkovics Ede, Slavko Matković és Szombathy Bálint műveiből láthatunk válogatást az A38 kiállítóterében. Bada, Kerekes és Matković már nem élhette meg ezt a jubileumot.
A tárlatot Lévai Balázs nyitja meg, majd bemutatja Rátgéber László kosárlabdaedzőről és drMáriásról, az egykori padtársakról készített filmjét, amelyet az újvidéki Sonja Marinković általános iskolában is forgatott. Czabán György Kelet-európai zombik című egy órás dokumentumfilmjében a 25 éves Tudósok zenekaron keresztül mutatja be az emigrációt.
Ősbemutató koncertet is élvezhet a közönség, ugyanis Rátgéber László most először saját zenekarával, a Laslo Ratgeber with his Magnificent City Rebels nevű formációval lép fel. Már a nyolcvanas években is volt zenekara, a Doktor Zhivago Dark Stars, amellyel az egykori Egyetemi Színpadon szerepelt. Rátgéber korábban a Kispál és a Borz, valamint a Kiscsillag zenekar koncertjein énekelt.
Rátgéber lázadóit a Tudósok együttes fellépése követi, és elhangzik majd a Bevándorló blues is, amely legújabb lemezükön is hallható.
Az est közös örömzenéléssel ér véget, többek között fellép a Bizottság együttes billentyűse, efZámbó István, akit még a délszláv háború előtt megismertek és zenészként, képzőművészként is sokat segített a vajdasági emigránsoknak - összegezte drMáriás. (MTI)
(A képen: Szombathy Bálint, Koffer. Objekt, 1997)

2011 Dékei Krisztina megnyitószövege

2011 Dékei Krisztina megnyitószövege

2011.11.19

Csikós Tibor: Talált formák

2011.07.29.-08.11. Budapest, Galéria IX.,"Talált formák"

A kiállítást megnyitotta Dékei Krisztina művészettörténész. Közreműködött Orbán Dénes szakszofonon, énekelt Varga Andrea színművész.

Látszólag két, egymástól elváló világból, két kiállításból áll össze a művész mostani tárlata. De csak látszólag, hiszen a két műcsoport - a legutóbb készült, s a kiállítás címét is adó Talált formák, illetve a Folyamatművek - mintegy az (egyébként körként tárgyiasuló) érem két oldala lenne. A kör, mint motívum, s mint az örökkévalóság szimbólumaként értelmezett tökéletes forma említése a művész alkotói módszerére utal, hiszen Csikós évek óta körbejár, permanensen (vagy játszva a szavakkal), egyfolytában (s tovább játszva a szavakkal) köröz ugyanazon művészeti problémacsoport körül. Ez pedig a valóság és az absztrakció hol egymásba folyó, hol egymásra rétegződő viszonya.

A Folyamatművek a lírai absztrakció - azaz az informel - kései gyermekei. A sorozat nem a külvilág valóságára reflektál, s középpontjában nem a mértani szervezettség vagy a szigorú rend áll. E tárgy nélküli képek mint úsztatott formák lebegnek a síkban, sűrűn egymásba fonódva pulzálnak. A meditatív és poétikus, finoman strukturált energiamezőket, harmonikus formákat azonban a hol bújtatott, hol nagyon is látható geometrikus, koncentrikus vonalak lélegeztetik; mintegy belülről épül fel - az informel eredeti jelentését visszhangzó - formátlan és szövevényes világ. Ezek a döntően viszkozitás technikával készült nyomatok a strukturális absztrakció líraian szép és megragadó, festői példái; e festőiség természetesen nem meglepő, hiszen a művész festőként végzett. A művek belsejéből derengő fények, a harmonikus alakzatok színes álomképekként húzzák magukba a nézőt. A képtérre sejtmembránként tapadó körök finom hálózatai azonban nem csupán a nyugalom, az önmagunkba fordulás szépséges szigetei, hiszen a töredezett faktúra mögül néhol felsejlő fehér papírfoltok, hiányok a tökéletesség iránti vágy hiábavalóságát, az emberi lét sérülékenységét, létbe vetettségünk megváltoztathatatlan állapotát is jelezhetik.

A Talált formák című műcsoport egyszerre szakít a képzeletbeli valósággal, a folyamatművek rétegeinek imaginárius síkbeliségével és őrzi meg ezeket, továbbá utal vissza a folyamatműveknél használt/alkalmazott nyomódúc domborzatára is. A visszacsempészett forma, a hétköznapi tárgyak imitációja valóságos rétegekből összeálló kollázsként jelenik meg. Az első réteg a hordozó, erre kerülnek a művész egyik védjegyének tekintett, papírból kivágott és az alapfelületre ragasztott tulipánformák, majd az így kapott térsíkra már-már kalligrafikus gesztussal, monotonul rótt/festett körök. Ezt a képszeletet azonban mintha - ha nem is egy ablakon - hanem egy óriásira növel kulcslyukon keresztül látnánk. Egy olyan kulcslyukon át, amely megegyezik a talált tárgy, a vázában illatozó virág, a játék motorkerékpár, a csillár vagy az öntözőkanna körvonalával. Ez a sziluett azonban nem a valóságos tárgyhoz, hanem annak térbe vetett, gyakran perspektivikusan torzult árnyékához kapcsolódik. Re-figurativitás és gesztusfestészet, virtuális és valós találkozik és egyesül ezekben a konceptuális indíttatású művekben.

Az érem egymáshoz kapcsolódó két oldala: forma és formátlanság, absztrakció és strukturális rend, virtuális és valóságos réteg, poétikus nyitottság és konceptuális zártság. Lüktető, áramló, szétfolyó ősalakzatok és a valóságból kivágott, az örökkévalóság csapdájába záródó, kimerevített, apró semmiségek. Egy mindig változó, folyamatos mozgásban lévő világ, amely kompakt egységességét Csikós Tibornak köszönheti.

Dékei Kriszta

2012 Jó idő képek megtekintéséhez

2012 Jó idő képek megtekintéséhez

2012.04.12

JÓ IDŐ KÉPEK MEGTEKINTÉSÉHEZ

A kåhögi absztarkt festőművész, Csikós Tibor Jugoszláviában, Magyarországon és Franciaországban is képezte magát. Kezdettől fogva figuratív festő volt, de miután felfedezte a grafikus lehetőségeket, megváltozott a kifejezésmódja, és elvontabb lett.

Sävedalenben a résztvevő művészeknek egy nagy fürtje volt jelen,de Kåhögben szignifikánsan ritkább a kiállítók száma és Csikós Tibor házában található, nem annyira mozgalmas pince műtermében - mintegy húsz látogató fordult meg az első három napon.

Tibor már mint tindzser művészeti iskolába járt, és szintén képzett grafikus lett Párizsban. Ő nyomatok komplexum számos réteg és a színeket. Megmutatja néhány lemezek absztrakt mintákat. Körök visszatérő témája a művészetben, mind a nyomatokon és festményein.
- Volt egy ötletem, hogy egyszerűsítse képeim, mint a nagy mester, aki képes ábrázolni a dolgokat csak néhány vonással, azt mondjaTibor befolyásolta lényegesen a korai absztrakció mesterek.

Bra taveltittarväder

2012-04-12 Många besökare, roligare och personligare än ett galleri, men en något snurrig karta.
I helgen gick den första konst­rundan av stapeln och förhoppningen är att det ska bli fler.

Abstraktionist i Kåhög. Tibor Csikós har utbildat sig som konstnär i både Jugoslavien, Ungern och Frankrike. Från början var han en figurativ målare, men efter att ha upptäckt grafikens möjligheter förändrades hans uttryckssätt och han blev mer abstrakt.

Karin Bolin har gjort om sin lägenhet i Sävedalen till ett galleri. Vardagsrummet är nästan tömt på möbler och har i stället fyllts av akvareller av henne själv och hennes mamma Birgitta ­Arvidsson.
Besökare kommer i strid ström och tar lydigt på sig de blå tossorna som ligger i hallen. För säkerhets skull har de också lagt papper på golven för att skydda från smuts. Att bjuda in rakt in i hemmet är en liten speciell känsla konstaterar Karin Bolin, men samtidigt är hon väldigt nöjd med hur det gått. Runt 70 besökare har kommit varje dag, oavsett om solen har skinit eller snön fallit.
- Det har verkligen varit jättepositivt, säger hon och blickar runt mot alla röda klisterlappar som sitter vid tavlorna.
- Vi har verkligen sålt bra och har fått fylla på med nya tavlor, för en del har folk redan plockat med sig hem, säger Birgitta Arvidsson.
Att ta emot i hemmet blir en betydligt personligare upplevelse än på ett galleri eller i annan offentlig miljö konstaterar Birgitta. Dessutom slipper de betala provision. Därför ser Karin och Birgitta gärna att konstrundan får en fortsättning nästa år. Men då krävs en viktig förbättring - kartan måste bli mindre rörig.
- Det blev kaos med kartan. Det är svårt att hitta, konstnärerna står inte i ordning och vi har olika nummer på kartan och på Slottets samlingsutställning, säger Birgitta.
Det är nästan så det behövs en gps för att hitta till utställarna, konstaterar ­Karin och Birgitta och hoppas att kartorna delas upp kommunvis nästa gång.
I Sävedalen var det ett stort kluster av konstnärer som deltog. Men i Kåhög var det betydligt glesare mellan utställarna och Tibor Csikós hade inte heller lika mycket rörelse i sin källarateljé i villan ­- ­ runt ett tjugotal hade tagit sig ut till honom de tre första dagarna.
Tibor började på konstskola redan som tonåring och har bland annat utbildat sig i grafik i Paris. Hans grafiska tryck är komplexa med många lager och färger. Han visar några plåtar med abstrakta mönster. Cirklar är ett genomgående tema i hans konst, både i trycken och hans oljemålningar.
- Jag hade en idé om att förenkla mina bilder, som de stora mästarna som kunde gestalta saker med bara några streck, säger Tibor som influerats mycket av de tidiga abstraktionisterna.
Nästa år kommer konstrundan tillbaka. Det är Margita Freitag, som är projektledare för Konstriket, övertygad om.
- Det blev fantastiskt lyckat och fullt med folk, även på samlingsutställningen på Slottet. Jag har redan pratat med sponsorer som är jätteintresserade, så visst ska det bli en fortsättning.
Hon håller med om att kartan borde kunna göras tydligare, men tror inte på kommunvisa kartor.
- Vi kan inte trycka upp fem olika kartor, men man kan till exempel ha olika färger på ringarna för olika kommuner.
Annars blir det nog inga jätteförändringar inför nästa år, tror Freitag. Möjligen kommer vissa konstnärer att komma till eller falla ifrån.
- Vi kommer ha ett urvalsförfarande igen, men exakt hur det görs får vi se.

JOHANNA LUNDSTRÖM
031-340 24 37
johanna.lundstrom@partilletidning.se

 » 2012.07.25. 7 NAP, Szabadka

2012.07.25. 7 NAP, Szabadka

2012.07.28Művelődési körkép

Belső rend és értelem

Izgalmas utakon folyik Csikós Tibor képzőművész (Csikós Tibor, 1957, Martonos) alkotói és életútja. Bácskai szülőföldjén, az otthont adó Magyarkanizsán kezdődött, ahol közeli barátja, a ma már világhírű Nagy József társaságában festette az első tájképeit, majd Újvidéken folytatódott, ahol Ankica Oprešnik, Branislav Dobanovački és a művészeti középiskola más tanárai által szerzett elméleti és gyakorlati ismereteket, később Budapest következett, a Képzőművészeti Egyetemen diplomázott, a nagytekintélyű Gerzson Pál professzornál, és végezetül Párizsba került, hogy S. W. Hayter és Joelle Serve grafikai műhelyeiben tökéletesítse tudását. A svédországi Göteborg után ma a norvég határ közelében levő Strömstadban él és alkot.
Ez a különleges életfolyam tükröződik Csikós művészetében is - opuszának nincs tolakodó konzisztenciája, az érdeklődése szerteágazó, többnyire
nem konvencionális és konceptuális - a vászon felületén való festéstől, a gyűrött papírokra való akvarellfesték öntésén át, a padlón indigópapírral való egyenes vonal húzásáig és a sajátos kép-objektumokig (amelyeket az Indigó nevű avatgárd csoportosulás tagjaként alkotott meg Budapesten)... Az ilyen életműnek nehéz meghatározni a forrását, illetve a gyökereit. A budapesti Bohár András esztétának például Csikós művei előtt Georges Seurat pointilisztikus képei jutnak eszébe, Kovacsev Ninkov Olga szabadkai kusztosz Fontana Lucio művészetéhez közel álló szellemiséget vél felfedezni grafikai műveiben, melyeket a szabadkai Képzőművészeti Találkozóban állított ki 2008-ban...
Ezen az újvidéki kiállításon Csikós a rézkarc és hidegtű technikájában precízen kivitelezett új grafikai sorozatával mutatkozik be. A kivitelezés ügyességének hangsúlyozása Csikós grafikáin egyáltalán nem ok nélküli, mivel a nyomatok technológiájának kitűnő szakértőjéről van szó. A grafikailag igen magas szinten felkészült művész, kivételes kivitelezési készséget elérve, nagyon pontos a saját képzőművészeti és grafikai ideáinak meghatározásában. Gondolatai a kör motívuma felé irányulnak. A kör motívuma és témája egy sor univerzális filozófiai és költői metaforát kínál. Mégis tulajdonképpen az alapvető dialektikus princípium megidézéséről van szó, az életfolyamat körbezártságára való rámutatásról, az egzisztenciális és vitalisztikus kategóriákról... Plasztikai értelemben a kör az ideális forma. Grafikáiban, lapról lapra, hatékony és kifinomult módon a kört ,,boncolja'' és variálja Csikós, egy univerzális formából kiindulva, a szétbontás elvét alkalmazva, igyekszik új vizuális, plasztikus képzőművészeti szituációkat létrehozni. Ebben a transzformációs folyamatban a grafikus teljesen szabadon mozog, s az eredmény leggyakrabban egy szabad absztrakt kompozíció, amelyben minden képzőművészeti elem (vonal, szín, folt, dombormű-struktúra) öntörvényűen van jelen.
No, azért ezekben a grafikai kompozíciókban valóban van valami felsőbbrendű rend és értelem - mivel a rajz szabadsága és spontaneitása, a színbeli összehangoltság a művész természetéből, álmaiból, az ő emberi és művészi szenzibilitásából ered. Mintha Csikós Tibor a kutató és kísérletező aktivitása folyamán állandóan magasan kultivált, tömör és konzisztens absztrakcióra törekedett volna.
Grafikájára a világ szubjektív és racionális felfogásának egyensúlya jellemző. Ez a harmonizált álláspont művészetének egyik üzenete. Emellett ezekben a nyomatokban világosan látni lehet az alapvető modernisztikus princípiumok érvényesülését. A grafikai kép minden narratívától megszabadul, a képzőművészeti elemek elegendő képzőművészeti szenzációt nyújtanak, a nyomatok felülete szenzibilis és taktilis. ,,A művészetnek joga van különlegességre, nem azért, hogy hivalkodjon, hanem hogy mintául szolgáljon más foglalkozások és gyakorlatok számára.''
Végül is megállapítható, hogy Csikós Tibort teljes alkotói erő és érettség jellemzi. Ez a művész sajátos kifejezőerővel, személyiséggel és képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy meggyőző legyen a saját művészi, esztétikai, de etikai szándékainak és üzeneteinek az érvényesítésében.

SAVA Stepanov

 2012.07.30. A rézkarc égő csipkebokra

2012.07.30. A rézkarc égő csipkebokra

2012.07.30

A rézkarc égő csipkebokra

Csikós Tibor munkái Újvidéken

Léphaft Pál

Szín vagy kontúr? Tér vagy látszat? Emberi forma vagy az őt idéző fény? A mindig jelen levő árnyék? Vörösek, sárgák vagy a megélt valóság van-e a képen? Annak tükre? Mása? Kép vagy gesztus? Végül is megfordítani-e a világot a saját képünkre vagy elfordulni tőle, a képhez, a képpel? Kérdésre kérdés. De nincs vége: kérdés-e a kép? Vagy válasz? Nem tudom. Szemlélő vagyok. Nem érdekel a válasz. Csupán a kép. Színezett rézkarc az újvidéki kánikulában. Szerzője Csikós Tibor, ki Újvidéken, Budapesten és Párizsban tanult, ma Göteborgban él. A sárga által tündöklő fény, néhol a kék, a félig örvénybe forduló tűzpiros és a rézkarc égő csipkebokra a kép. Fényeső hull tűzbe, gyűrűzik, köröket hagy a képen. Selymesen. Játszik vagy otthonát idézi a grafikus most? Tiszán a fényt, malomban az őrölt paprika porát? Még Martonos, a szülőhely vagy új otthona, Svédország, valami hűvös jön át a képen? Tüzes fény? Ember? Lélek? A képen az van, ami bennünk, az, ami nem jön át, az, amit önmagunkban építünk a képpel, sárgákkal, pirossal, néhol kékkel. Pillanat csupán, egy lenyomat s aztán vagy elhagyjuk a város rengetegében, vagy valami szín örvénylik velünk, s szeretjük, mintha miénk lenne. Ennyi a kép.

2013 Kulturtidningen Umeå

2013 Kulturtidningen Umeå

2013.09.03

2013 Kulturtidningen Umeå cikke a HORISONT kiállításról

Nicklas Mossberg írása

Hóeszter és a nyolc törpe

i. Hu.se.t 9 - Horizont csoportos kiállítás a Cosmopolitan Galériában, Göteborgban

A "Horizont" csoportos kiállítás sikeréhez, ami május elején zajlott a göteborgi Cosmopolitan Galériában, kilenc magyar származású művész járult hozzá.

A résztvevők között volt Ács István absztrakt - expresszionista olajfestményeivel, valóságos színorgiákkal, amelyeket áthat a dinamizmus és az erő. Egyik festmény robbanékonyabb volt, mint a másik. A cikk-cakk mintán túl viszont felsejlett a végtelen örökkévalóság, amely kívül esik a megismerhetőség határain.

Egy másik hozzájáruló Bánovits András volt, akinek digitális nyomatain a magyar zászló folytatott változatai élnek tovább. Különben ez egy "lettrista" játékosság, ahol a művész a költői "látóhatár" szó mellet döntött, a sokkal konkrétabb "horizont" fogalom helyett, amit viszont akár azt is jelentheti, hogy az jelenleg hiányzik - és szükség van egy új horizontra...

A belső szobában Bokor Botond hagyta ,hogy a látogató maga is része legyen és létrehozzon egy új horizontot. Egy "mixed media" alkotásról volt szó, ahol a látogatót felkérték, hogy fotózzon le egy képet a falon, és így saját maga is legyen a mű aktív társ-alkotója.

A látogatók részesülhettek továbbá Csikós Tibor kísérleti művészetéből, amelyen keresztül megvilágítja a horizont problématikát Dobó Tihamér magyar képzőművész nyomában haladva. Csikós zenei játékosságról is tanúságot tett, a "Horizont keringő" című sorozatával, ami a magyar zeneszerzőt, zongoraművészt és pedagógust, Liszt Ferencet jutatta eszembe.

Eszter Imre három finom porcelán tányért hozott, melyeket még a hazájában alkotott meg. Káprázatosan szépek voltak, szinte láthatatlanok, fehér tányér a fehér háttér előtt, és az emberek kénytelenek voltak igazán közel menni az alkotáshoz, hogy felfedezzék a mini installációt - ahol is egy reszketeg híd emelkedett a horizonton.

A kiállítás magába foglalta még Kasza Imre reflexióit töredékes vázlatok formájában. Egy nyugtalan "pahavaniskt" szem rajzát, és egy izzó naplemente felvételét narancssárga horizonttal.

No és ott voltak Páhi István (Stefan) gyönyörű alkotásai. Ezek részben Páhi szürreális fotó kollázsai , mint például kép egy generátorról, amely messziről telefonfülkét jutatott eszembe, részben pedig az égiet szelő madár, egy felhő a láthatáron, és egy fénykép, mely szülővárosáról, Zsámbékról készült.

Tilajcsik Roland fekete gránit szobra, a "Horizont 1" konkrétságával, szigorú formai és matematikai tökéletességén keresztül egy éles ívet jelenített meg, más szóval, a horizontot, amelyen valami, ami a tornádóhoz hasonlatos, kavargott. Az is érdekes, hogy a kép a honlapon fenekestül felfordult, ami miatt egy okos szem jutott eszembe.

A kiállítás legnehezebben értelmezhető alkotása Urbán Attila stilizált performansz- videója volt. A gótikus csend kiabált abban a pillanatban, amikor a fejsze lesújtott, de a fekete-fehér végtelenített felvétel fordult egyet és ezáltal még több potenciális látókört, perspektívát és nézőpontot mutatott meg.

Niclas Mossberg

A kritika elolvasható svéd nyelven a világhálón. Címe:

https://www.tidningenkulturen.se/artiklar/konst/konstkritik/14913-konst-samlingsutstaellning-horisont

fordította: Csikós Tibor

Eszter och de åtta ungrarna

i.Hu.se.t 9 - Samlingsutställning
Horisont
Galleri Cosmopolitan, Göteborg

I samlingsutställningen Horisont, som pågick i början av maj på Galleri Cosmopolitan, medverkade nio konstnärer som har sina rötter i Ungern.
Det handlade om István Ács expressionistiska oljemålningar; en veritabel färgorgie präglad av dynamik och kraft, där den ena var mer explosiv än den andra. Bortom sick-sack-mönstret skymtades i sin tur den oändliga evigheten som ligger bortom vår fattningsförmåga.

Ett annat bidrag var András Bánovits digitala tryck, i vilka han genom olika varianter använder sig av den ungerska flaggan. Det handlade dessutom om en lettristisk lekfullhet där han valde det poetiska ordet "synfält" (látóhatár) istället för det mer konkreta begreppet "horisont", vilket i sin tur kunde tolkas som att det för tillfället saknades - samt fanns behov av en ny horisont.

I det inre rummet lät Botond Bokor besökaren själv vara med och skapa en ny horisont. Det handlade om "mixed media" där

besökaren själv uppmanades att fotografera en bild på väggen och därmed själv bli en delaktig medskapare.

Besökaren fick vidare ta del av Tibor Csikós experimenterande konstnärskap, genom vilket han till exempel belyser horisontproblematiken i den ungerske konstnären Tihamér Dobós fotspår. Csikós visade också prov på musikalisk lekfullhet i serien "Horisont vals", vilken ledde tankarna till den ungerske tonsättaren, pianisten och pedagogen Ferenc (Franz) Liszt.

Eszter Imres bidrag bestod i sin tur av tre sköra porslinstallrikar som hon tillverkat i sitt hemland. De var bländande vackra, nästan osynliga, vita mot sin vita bakgrund; och man var tvungen att gå riktigt nära för att upptäcka miniinstallationen - där en vinglig bro reste sig i horisonten.

Utställningen innehöll också Imre Kaszas funderingar, i form av fragmentariska skisser, ett olustigt "pahavaniskt" öga och en

glödande sol som går ned i den brandgula horisonten; samt Stefan (István) Páhis vackra bilder. Det handlade dels om Páhis surrealistiska fotokollage, till exempel bilden av en generator som på långt håll ledde tankarna till en telefonkiosk, dels om en himmelsfågel, ett moln vid horisonten samt ett fotografi av hans hemstad Zsámbék.

Ett annat bidrag var Roland Tilajcsiks skulptur "Horisont 1" i diabas. Genom dess konkretion, strama form och matematiska fulländning gestaltades en knivskarp båge, med andra ord en horisont, på vilken något som kunde liknas vid en tornado virvlade fram. Intressant var också att bilden på hemsidan var vänd upp och ned, vilket i sin tur ledde tankarna till ett smart öga.

Utställningens svåraste bidrag var Attila Urbáns stiliserade performancevideo. Den gotiska stillheten skrek i det ögonblick yxan skulle hugga: men den svartvita loopen vände, för att därmed blottlägga fler tänkbara horisonter, perspektiv och synvinklar.

Niclas Mossberg

https://www.tidningenkulturen.se/artiklar/konst/konstkritik/14913-konst-samlingsutstaellning-horisont

» Absztrakt kitérővel a figuralizmustól a figuralizmusig

Absztrakt kitérővel a figuralizmustól a figuralizmusig

2013.09.10

Absztrakt kitérővel a figuralizmustól a figuralizmusig

Gyurkovics Virág | 2013.7.17 | LXVIII. évfolyam 29. szám Művelődési körkép

2013 Zentai művésztelep

2013 Zentai művésztelep

2013.09.22

Szabadon alkotunk"

Kedd óta tart a Zentai Művésztelep Grafikai Műhelyének alkotómunkája

A 61 éves Zentai Művésztelep életében az utóbbi 14 év egy kicsit más, mint az előző évtizedek voltak. 1999 előtt olyan telepként működött, melyet főleg festők látogattak, 1999-ben pedig a szervezők úgy döntöttek, a grafika lesz a fő irányvonal, megtartva mellette az akvarell festészetet is, és ezt mindig a telep utolsó napjára időzítettek.

Most ezen változtattak, ami azt jelenti, hogy ezúttal mind az öt nap a grafikáé, az akvarellfestést pedig szeptemberre tették.

Az alkotóházban szombaton záruló művésztelepen ezúttal is neves grafikusok alkotnak. Itt van Csernik Attila, Molnár Imre-Mirko, Bajkó Attila, Csikós Tibor és Mezei Erzsébet, aki immár 15. éve a telep művészeti vezetője.

Az alkotások az idén az ár, az áradás témája köré csoportosulnak. Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője, a művésztelep fő szervezője elmondta, hogy a Duna áradása adta számukra az ötletet, és ez nem azt jelenti, hogy minden kép a megáradt folyót ábrázolja majd, ez csak kiindulópont az asszociációhoz.

A művésztelepek ugyanis nemcsak az alkotásról szólnak, hanem szellemi műhelyek is. Ezt a meglátást erősítette meg Csernik Attila is, aki évtizedek óta visszajáró vendége a műhelynek:

- Nem járok művésztelepre, csak a zentaira, és nem az alkotás végett jövök. A művésztelep nem a legideálisabb hely az alkotásra, azt szerintem otthon lehet legjobban csinálni. A zentai művésztelepnek olyan a hangulata, ami nekem nagyon tetszik. Itt mindig szabadon lehetett alkotni.

Az ár, az áradás olyan téma, mellyel sokat foglalkoztam, az akvarellfestésen is mindig a Tiszát festem. A hetvenes tiszai árvíz után kezdtünk először az árt mint témát feldolgozni, számomra ez nagyon izgalmas, és közel áll hozzám.

A temesvári Bajkó Attila azt mondja, ő nagyon termékeny tud lenni Zentán, meg egyáltalán a művésztelepeken:

- A beszélgetések során olyan dolgok pattannak ki, amilyenek otthon nem, és nekem úgy tűnik, itt bátrabban kísérletezek, mint otthon. Az első napokat mindig a kísérletezésnek szentelem, amikor pedig már művésztelep vége felé közeledünk, megcsinálom azokat a munkákat, melyeket biztos itt akarok hagyni. Tegnapelőtt pl. egy két évvel ezelőtt itt elkezdett munkámat fejeztem be.

Mezei Erzsébet azt mondja, a grafikai műhelyben sosem volt követelmény valamely technika használata, mindenki olyan módon alkot, ahogy szeretne:

- Akinek már megvan a maga bejáródott technikája, mint ahogy Csernik Attilának pl. az akvarelles kollázs technikája, az kitart a mellett. Molnár Imre rendszerint metszeteket készít, Bajkó Attila tusrajzokat.

Azzal, hogy együtt alkotunk, indirekt hatással is vagyunk egymásra. Nem arról van szó, hogy utánozzuk a másikat, hanem új ötleteket kapunk. Az ilyen együttlét gondolatindító tud lenni, hiszen sokat beszélgetünk, főleg esténként, vacsora után. Aktuális dolgokról, művészetről, művészetpolitikáról is szó esik.

Mivel a művésztelep munkájába igen keveseknek van betekintésük, a művészek ma, péntek délután mindenkit szeretettel várnak. Egy nyitott délután lesz ez, ahol a készülőfélben lévő munkákat is meg lehet tekinteni, de beszélgetni, ismerkedni is lehet.

magyar szó szerző Horváth Ágnes

2013 Befejeződött a mesterműhely

2013 Befejeződött a mesterműhely

2013.09.28

BEFEJEZŐDÖTT A MESTERMŰHELY

Az idei évben is megszervezte a mesterműhely találkozót a bácskossuthfalvi (Stara Moravica) 9+1 Nemzetközi Művésztelep. Az egyhetes festőművész találkozón vajdasági művészeken kívül magyarországi, szlovákiai és svédországi művészek is részt vettek .

A bácskossuthfalvi 9+1 művésztelep az idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Ebben a kis Dél-Bácskai faluban minden évben más-más házigazdája van a mesterműhelynek. Az idén a magyarkanizsai Sagmeister Laura hívta meg a hozzá közelálló festőket. Néha életszerű, néha elvont témákat dolgoznak fel az alkotó táborban. Így szerepelt már az álarc, a spirális, az akt, a torzó, a kontraszt, a gesztus megihletése a találkozókon. A mostani júliusi találkozón az egyensúly bónyo-dalmait dolgozták fel a művészek.

Szlovákiából már több éven keresztül látogatják a 9+1 táborait. Az idén a kassai Rovás Alkotócsoportot Bott Maya festőművész képviselte. A két művésztelep képviselői várhatóan együttműködési megállapodást is alá fognak írni a következő hónapban.

- GL -

Csikós Tibor retrospektiv kiállítása Zentán

Csikós Tibor retrospektiv kiállítása Zentán

2014.08.09

2014. július 26. [18:41]

Csikós Tibor retrospektív kiállítása Zentán

Pejin Attila, Csikós Tibor és Szarka Mándity Krisztina a kiállítás megnyitóján

Nagy érdeklődés mellett nyílt meg péntek este a zentai Városi Múzeumban a vajdasági születésű, ám jelenleg Svédországban élő festő- és grafikusművész, Csikós Tibor Három évtized történései című retrospektív kiállítása.

A megnyitó kezdetén előbb Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, a Városi Múzeum munkatársa nyitotta meg a kiállítást, kiemelve, az több mint három évtized munkáit öleli fel, amelyek közül az alkotóra jellemző tökéletességre való törekvés jegyében igen nehéz volt kiválasztaniuk azt a több mint százat, amelyet végül a közönség elé tártak. Mint mondta, a Három évtized történései című kiállítás anyagában olyanok alkotások is szerepelnek, amelyeket korábban térségünkben még nem láthatott a közönség, éppen ezért a kiállítás - ahogyan fogalmazott - egy óriási ajándék a zentaiak számára. Hangsúlyozta, Csikós Tibor az elmúlt több mint három évtized alatt rengeteg várost, életteret változtatott, és ezek a változások a művein is nagyon olvasható módon jelennek meg.

Csikós Tibor elmondta, az elmúlt évtizedek során megélt sokféle változás ellenére rendkívül fontos számára az, hogy Zentán is a közönség elé tárhatta alkotásait, ugyanis - ahogyan fogalmazott - a Tisza vidéke tulajdonképpen a szülőföldet jelenti számára. Hangsúlyozta, öt éve visszajáró vendége a Zentai Művésztelepnek, ahol mindig nagyon jól érzi magát, hiszen mindig otthon érzi magát.

Csikós Tibor Három évtized történései című retrospektív kiállítása a Zentai Művésztelep idei alkotóműhelye keretében nyílt meg, amelyet a szervezők - születésének századik évfordulója alkalmából - az Ács Józsefre való emlékezés jegyében szervezték meg, olyan művészeket invitálva meg a műhelybe, akik személyesen is ismerhették őt. A Zentai Művésztelep illetékesei azt szeretnék, ha az egyhetes alkotófolyamathoz annak megkoronázásaként a jövőben minden évben társulhatna majd egy-egy a mostanihoz hasonló különleges kiállítás is.

H. G.

Vajdaság Ma Portál

Ács Józsefre emlékeztek

2014.08.10

Születésének századik évfordulója alkalmából az idén Ács Józsefre emlékeztek a nagy hagyományokkal rendelkező Zentai Művésztelep szervezői. A művésztelep zárásaként megnyílt a vajdasági születésű, jelenleg Svédországban élő festő- és grafikusművész, Csikós Tibor Három évtized történései című retrospektív kiállítása, amelynek anyagában több olyan alkotás is szerepel, amelyeket korábban még nem láthatott a közönség.

Szarka Mándity Krisztina és Csikós Tibor a Három évtized történései című kiállítás megnyitóján (Máriás Endre fotója)

- Az idei Zentai Művésztelepet az Ács Józsefre való emlékezés jegyében szerveztük meg, aki november 14-én lenne százéves. Ebből az alkalomból olyan művészeket hívtunk meg az alkotóműhelybe, akik személyesen is ismerhették őt, akik együtt alkottak vele, illetve akik sok bátorítást kaptak tőle. A meghívottak közül eljött Benes József, Boros György, Csernik Attila, Csikós Tibor, Gyurkovics Hunor, Mezei Erzsébet, Molnár Imre, Nemes István, Novák Mihály, ifj. Novák Mihály, Petrik Tibor és Pósa Ede is - magyarázta lapunknak nyilatkozva Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, a zentai Városi Múzeum munkatársa. - Fontos momentuma volt az idei rendezvénynek a nyitott műhely, amelynek során a szervezők és a művésztelep résztvevői vetítéssel egybekötött beszélgetésre invitálták a közönséget. Az 1984-ben, Ács Józseffel készített riportfilm megtekintése után lehetőség nyílt az emlékképek felidézésére. Az alkotótársak anekdotái kiegészülhettek a családi élményekkel, az éjszakába nyúló elmélkedésekről, szigorú, konzervatív apai nevelésről, mivel elfogadták a meghívást Ács József fiai, ifj. Ács József és Ács Ferenc is. A Magyar Szó két munkatársa, Sinkovits Péter és Gruik Ibolya is értékes, fontos gondolatokat fűzött az emlékezéshez, beszélgetéshez. Az emlékév zárásaként november 14-én, a Vajdasági Magyar Képzőművészet napján Ács József munkáiból nyílik majd kiállítás a zentai Városi Múzeumban, a művésztelep idei alkotásaiból pedig egy évvel később, 2015. november 14-én - tette hozzá Szarka Mándity Krisztina.

A 2014-es Zentai Művésztelep másik jelentős mozzanata Csikós Tibor tárlatának pénteki megnyitója volt. A szervezők tervei szerint az egyhetes alkotófolyamatot a jövőben minden évben vagy megelőzné, vagy megkoronázná egy-egy kiállítás, amely még ünnepélyesebbé varázsolná az ott folyó munkát. Ezen törekvések első lépéseként nyílt meg az idei Zentai Művésztelep zárásaként a vajdasági születésű, ám évtizedek óta Svédországban élő festő- és grafikusművész, Csikós Tibor Három évtized történései című retrospektív kiállítása.

- Csikós Tibor jelenleg Svédországban él, így az összegzés önmagában is komoly feladatában további nehezítést jelentett az, hogy több határ is keresztezi a számadás útját. Ösztönző akadályok lehettek ezek, hiszen a művész által összegyűjtött alkotásokból akár három ehhez hasonló léptékű kiállítást is készíthettünk volna. A válogatáskor ezért igyekeztünk mindegyik korszakából a legfontosabb, az adott korszakra leginkább jellemző műveket kiemelni, és azokat bemutatni a zentai Városi Múzeumban, ahol több olyan alkotás is szerepel, amelyeket korábban még nem láthatott a közönség - magyarázta Szarka Mándity Krisztina. - Csikós Tibor mélyen gondolkodó alkotó, de a művein megjelenő gondolatiságon kívül nagyon fontos számára az alapos technikai felkészültség is. Úgy gondolja, ahhoz, hogy egy határozott vonalat meg tudjon húzni a vásznon, rendkívül fontos az alapos szakmai felkészültség. A kiállítás anyagából is kitűnik, hogy mennyi helyen megfordult a folyamatos tökéletesedésre való törekvés céljából. Teljesen soha nem elégedett meg azokkal a tanításokkal, amelyeket egy-egy iskolában kapott, hanem mindig tovább és tovább kívánt haladni a megkezdett úton annak érdekében, hogy minél bátrabb, minél határozottabb gesztusokkal tudjon élni. Éppen emiatt ennek a több mint harminc évet felölelő kiállításnak a befogadása a látogatók számára olykor nagyon nehéz is lehet, ugyanakkor hatalmas ajándék is egyben, amit reményeink szerint a zentaiak is tudnak majd értékelni, hiszen nagyon ritka az, hogy valaki, aki vajdasági gyökerekkel rendelkezik, de már évtizedek óta külföldön él, ilyen mértékű és méretű összegzésre vállalkozzon. Csikós Tibor, aki a legjelentősebb párizsi grafikai műhelyekben tanult, fontosnak tartja, hogy részt vegyen az itthoni művésztelepek munkájában is, elég, ha csak a 9+1 Nemzetközi Művésztelepet vagy a Zentai Művésztelepet említjük, amelyeknek évről évre visszatérő és visszavárt vendége - tette hozzá a zentai Városi Múzeum munkatársa.

Expressziók körben - Kör-körös expressziók

2018.05.27

Valkay Zoltán

Expressziók körben - Kör-körös expressziók

Elhangzott gondolatok Csikós Tibor festőművész "Rétegek" című gyűjteményes tárlatmegnyitóján 2018. május 19-én a magyarkanizsai Dobó Tihamér képtárban.

"Minden változó"

(Heraikletosz)

Manapság a művészetben már nem a jelentés, az ábrázolt jel, a formaiság, hanem inkább a felületek, anyagok milyensége, megmunkálásuk technéje, a festészeti gesztusnak valamiféle jelzésértéke az, ami lényeges. Ezen jelenség a martonosi születésű, ám az utóbbi évtizedekben a svédországi Göteborgban élő Csikós Tibor (1957) festőművész művészetében a maga összetettségében tapintható ki.

Újvidéki tanuló évei után Gerzson Pál patronálása mellett szerzett oklevelet a budapesti Képzőművészeti főiskolán. Pályáját a Dobó Tihamér "Cigonya" fémjelezte Kanizsa csoport szellemisége; az egyszerűsítés, a vonal-szó, a mozdulat-indíték, a természeti-példa, a táj és ember viszonya indította. Kezdeti formálódó korszakában az emlegetett festő-csoport mellett az Erdély-féle Indigó tevékenysége volt még mérvadó hatással rá. Különböző figuratív kompozíciói után emlékezetes eredményként születtek meg bohócos és motoros sorozatai. Míg az első Arlequin esetlenségét és magárahagyatottságát bábszerűen a maga statikusságában mutatta fel, addig ezzel ellentételes száguldó motorosai nekem a sebesség mellett hitet tevő futuristákat juttatta eszembe - sikeresebb munkái Giacomo Ballát, Umberto Boccionit idézik. De mégsem ez a fontos ezeknél az alkotásoknál, hanem talán az, ahogyan a téma és a képzőművészeti technika összeforrt bennük.

Az 1980-as évek második felében Párizsban előbb az Atelier 63, majd az Atelier 17-ben tett tanulmányai meghatározóak voltak fejlődésében, képzőművészeti nyelvezetének ki- és továbbalakulásában. A Joel Serve-nél illetve a S.W. Hayter-nél eltöltött időszak mintegy fordulópontját képezi alkotói pályafutásának. Innen ebből a pontból nézve mondhatjuk el, hogy opus-ában a Párizs előtti korszak inkább figuratív, míg a Párizs utáni inkább absztraháló.

A "párizsi" fordulattal, Hayter térlátásos absztrakciója nyomán minimalista és redukcionista lett. A viszkozitás technikája csaknem végleg eltávolította a figuratív ábrázolásmódtól. Ezen túl a tér rejtelmeire összpontosít. A teli-üres, elöl-hátul, vonal-textúra, fény-árnyék ellenpontozása az, amikre alapoz. A kontrapunktra. Ebbéli tevékenységében a hazai enformel hagyományok, az Indigós valamint a Fluxusos inter-diszciplináris szemléletek segítették.

Mint mondtam Párizs után festőnk az absztrakció irányába fordult. Dobóhoz intézet 1987-es hommage-i is ezt idézték. Kísérleti képei között találhatunk pointilista Dobó-tematikájú Tisza képeket is. Mindenesetre munkáiban a ritmikus vonalak, gesztusos arabeszkek, színes textúrák geometrikus rendbe szerveződnek ezzel is teret engedve a modernitás hagyományoson túllépő, pontosabban másként értelmező értelmezéstanának. Úgy tűnik, hogy már nem igazán a jelentés, a jel, mint olyan a lényegbevágó számára, hanem a megmunkálás és az anyagok milyensége, merészebben fogalmazva az expresszív létrejövés folyamatának megragadhatatlan jelzésértéke.

Elhíresült - számokkal és jelzőkkel illetett - Folyamatos sorozat-képei az 1990-es évektől teljesednek ki. Ennek az expresszív jelzésnek kicsúcsosodása, mintegy lényegi, elemi képzőművészeti kézjeggyé emelt ikonja a Kör. A kört, mint alap-expressziót 1992-től alkalmazza Csikós. Mintákba, korrelációs halmazokba, bokrokba burjánzóan jelennek meg képein. Körös képeinek van valami belső dinamikája. A határtalannak és formátlannak egyfajta tobzódó hömpölygése. Sokáig nem igazán tudtam mit kezdeni ezekkel a pixel-szerűségekkel, mígnem elkezdtem őket fény-szűrleményekként értelmezni. Fény-füstként szemlélni, melyben fotonok terjednek, gomolyognak szabadon... A francia Seurat- technikájára emlékeztető körös-ábrái rétegelt tér-struktúrák, ahol alkotónk a tér, a szín és fény kapcsolatait feszegeti. Maga mondja erről: "A festészet nem ábrázol, hanem történik". Igen, de kérdés mi az ami történik?

Nem a klasszikus formát hangsúlyozó, hanem a semmibe vesző-, vagy a semmiből elő- és létrejövő silhouette-et megjelenítő körös kompozícióit az effektív pointilizmus után Csikós-féle circumilizmusnak nevezhetném. Expresszív fényözönük üzenete számomra rejtjelezett. Mi a pont körré növésének megfejtése? Ez lenne Csikós Tibor párizsi almája... Almafájának virágzása... Válaszként talán az Élet-virágjának szétbomló geometrikus szerkezeti rendjének mikroszkopikus megragadása jut eszünkbe... Vagy talán a mindent átszövő, és mindent egybetartó Fény-szövétnekek felnagyított és terjedelmes bemutatása... Bizony mind modern, de ugyanakkor mégis klasszikus kriptológikus kérdések... melyekre valószínűleg a választ mindenkinek saját magában kell megtalálnia...

Szeretem a dolgok létezésének okát, értelmét keresgélni, kutatni. Számomra ez a nyomozás a lényeges. Így voltam Csikós Tibor művészetével kapcsolatban is. És a következőt találtam végül perdöntőnek nála: a folyamatokat, a processzumokat ábrázoló képei első pillantásra önellentmondásosak. Számomra ugyanis a lassított dinamika mellett ugyanakkor állapotot is kifejeznek. Olyanok, mintha egy regényfolyamba valaki verset rejtett volna el: prózába líra, lírában-próza. Processzumos képei kicsit olyanok is, mint mikor az ébredés utáni öntudatlan szín-kavalkádot árasztó létbe az öntudat lassan képeket formál, rak össze és rendez el... Hatásuk olyan, mintha azokat a szétmosódó képrejtvényeket nézné az ember melyeknél nem szabad fókuszálni ahhoz, hogy egy pillanatban bekattanhasson a rejtőzködő értelem, és előjöhessen a KÉP. Csikós Tibor processzumos képeivel egy különös fajta "Canisa-effektust" helyez az ember elé. Így lehet nála a folyamatból állapot és így értelmezhető nála az állapotból nyert folyamat is. Számomra itt ennél a momentumnál, a momentumban rejtezik művészetének hétpecsétes titka... ebben az egyesített Folyamat-Állapot effektusban...

Csikós Tibor folyamatosan gondolkodva önreflektív alkotó. Körei megszületnek, majd elenyésznek. Burjánzásuk örök körforgás. Rétegződő gyöngyöződésük - Élet-halál tánc.