Bencsik Klára

1984. május 31.
BENCSIK KLÁRA KIÁLLÍTÁSA
Kúlán született 1958-ban. 1981-ben szerzett tanári oklevelet az Újvidéki Művészeti Akadémián, Halil Tikvesa tagozatán, grafikai szakon. 

 Hogyan is jellemezhetnénk Bencsik Klára szabadkai grafikus munkáit? Ami első pillantásra megragad, az a vizuális realitáshoz való közvetlen viszonya. Környezetében előforduló tárgyakat, és a mindennapi élet jeleneteinek jellemző részleteit rajzolja le. A zsánerkép egy lehetséges, művelhető válfaját gyakorolja. Előadásmódja sajátosan összegző, lényeget kiemelő. Nagy a csend Bencsik Klára életképein. Ez a mély hangtalanság talán abból adódik, hogy szinte mindig a végszót mondja ki a történésben. A kiállítás számomra legmegkapóbb munkája a LÉTRA c. grafikai lap. A mozdulatlanság talán ezen az udvarrészleten a legkifejezőbb. Térbe ékelődött a hangulat, mintha a levegő mozgása is megállt volna. Téglafalai, kopott palánkjai, számomra Giorgo De Ciricót idézik, a nagy metafizikus festőt, a mozdulatlanság legnagyobb mesterét. Tudatos, mesterségére jól felkészült alkotó. A rézkarc és az akvatinta (foltmaratás) technikáját minden részletében ismeri, fölényesen használja. Összegzésül elmondhatjuk, hogy a művésznő eljutott az önálló képzőművészeti kifejezésig. Elérkezett ahhoz a mérföldkőhöz, ahol az autonóm művészet kezdődik.Ezennel Bencsik Klára kiállítását megnyitom.

( Elhangzott Magyarkanizsán, az Amatőrszínház kiállítótermében rendezett kiállításon)